Kínában barátnõmnél
Trip Start
Jul 30, 2007
1
13
15
Trip End
Dec 21, 2007
Beijing,
China
Tuesday, December 4, 2007
Hamar jelentkezem, muszáj, mert nagyon el vagyok maradva, illetve ismerve magamat, otthonról nem biztos hogy befejezném a blogomat.
Mielőtt kínai élménybeszámolómról beszélnék, szeretnék egy linket ajánlani, ahol a koreai osztályunkról készített videót/ prezit lehet megnézni:
http://www.youtube.com/watch?v=BJ8czGEwFvA
Nagyon találó, az elején a zene a szöveghallgatásos CD-nkről van, szinte kívülről fújjuk ezt a dallamot. S az első videóbevágást én készítettem, amikor Kriszta szobatársam próbál Mohameddel egy beszélgetést összehozni, de több benne a testbeszéd, mint a koreai beszéd. :-)) Szerintem nagyon jól sikerült
Ad 1
! De kiváncsi vagyok, hogy nektek, mint kívülállóknak mi a véleményetek róla!? Várom a kommenteket!Szóal: Kína, egy régi, na jó pár éves álmom. Méghozzá azóta, hogy Lafi barátnőm először kiment Kínába tanulni egy évre. Akkor már azt gondoltam, hogy most vagy soha, ha tud szállást adni, meg kell látogatnom, mert a repjegy sem drága, amióta van Budapestről közvetlen járat! (Igen, csak 150 ezerért van oda-vissza repjegy, Koreába már jóval drágább, s átszállással) De aztán a sors úgy hozta, hogy mégsem mehetek. De lett egy második lehetőség, Lafi megint nyert egy egyéves ösztöndíjat Kínába. Megint azon voltam, hogy ki kéne menni hozzá, de bizonyos szűk keretek nem engedték. De közben jött egy lehetőség: ösztöndíj Koreába, amit megpályáztam, megnyertem. Igen, ám, csak hogy Áginak mostanra már lejárt az ösztöndíja, tehát rendszerint haza kellett volna mennie, amit meg is tett egy kis időre, na de ott volt a 3. lehetőség (Hiába, 3 a magyar igazság): visszajött Kínába, hogy a barátjával éljen. Tehát úgy gondoltam, ha most nem jutok el Koreából Kínába, akkor soha! Ha kell, koplalok, de látni fogom a Kínai Nagy Falat!!! S igen, eljutottam. (S nem kellett koplalnom!:-))
Ugyan október végén szeretem volna menni, de a vizsgaidőszak kacifántossága közbeszólt (talán jobb is volt így), s november elején mentem ki Krisztával együtt, s ugyanebben az időszakban jött Ágihoz anyukája és a barátja, meg Lafi barátnője (Brigi Külkerről)
Ad 2
. Így Áginak is jobb volt, mert kb. csak egyszer kellett mindenkivel mindenhova elmennie.Hát, az odaútunk kalandos volt. A legolcsóbb és legizgalmasabb utazási módot választottuk, a hajókázást. Utolsó pár napban tudtuk meg, hogy csak heti 2x megy a hajó, így a tervezett szombat helyett péntek este kellett mennünk. Este indult a hajó, de nekünk jegyünk se volt, indulás előtt pár órával vettük meg. Sőt, kínai vízumuk sem volt, azt a hajón igényeltük, mivel a hajóút úgy is 24-26 órás volt. Miután megnézték az útlevelem, s kifizettem a jegyet, a hajóra szállás előtt az útlevélellenőrzésnél felszólítottak, hogy menjünk az irodába, mert gond van az útlevelünkkel. Hát mondanom sem kell, az adrenalinom felment, főleg hogy már kifizettem a jegyet. Ott bizonygattam, hogy van tartózkodási kártyám, meg a koreai vízumom is többszöri belépéses, mivel az volt a problémájuk, hogy lejárt a vízumom. Közöltem, hogy ugyan nem, mert fél éves vízumom van, mire végre felvilágosítottak, hogy a koreai vízumom kiállításától kezdve 3 hónapig volt csak érvényes a többszöri belépésre vonatkozó vízum, magyarul, ha kimegyek Koreából, nem jöhetek vissza. De hála Istennek, nem kellett az útról lemondanom, hanem egy újrabelépésre szóló kérvényt kellett benyújtanom, illetve manit kellett leperkálnom. Krisztát végül átengedték, mert neki kicsit más volt a helyzete, ezt részletesen nem írnám le, nem akarok senkit sem bajba sodorni
Aki nem megy fel a falra, az nem ember by Mao
. Féltünk is, hogy neki visszafele lesz gondja, de simán visszaengedték.Szóval irány a nagy kaland, hajókázás 1 napig. Jó nagy hajón voltunk, a lépcsőhöz itt is busz vitt, tisztára, mint a reptéren. Mi economy class-on utaztunk, ilyen tömegszállásos rész volt, 55-en egy helységben, de még is szeparáltak voltak az ágyak. Célnak megfelelt. Nem azt mondom, hogy élvezetes volt a hajóút, de nekem amúgy is pihenésre volt szükségem így vizsgák után, na meg koreait is tanulnom kellett, mivel 1 hetet hiányoztam suliból, s koreaiból ez nagy lemaradást jelentett.
23 órásnak mondták a hajóutat, mégis több lett belőle. Eleve késve indult a hajónk, tehát nem este, hanem éjjel értünk Kínába, Tianjin kikötővárosba. Hát, az itteni srácok már felkészítettek, akik voltak már Kínában, hogy nagyon durva a szmog, a szagok, így nagy meglepetést nem okozott, de mégis ledöbbentem. Csak leszálltam a hajóról, s szinte levegőt is nehéz volt venni először. Mintha egy ilyen száraz, porral teli helységbe mentél volna.
Nos, Ágihoz való eljutásunk érdekes volt. Mivel elfelejtette megírni a címét, így csak a megadott telefonszáma volt meg. Sajna nem tudtam felhívni a kikötőből, mert egyből a buszhoz mentünk, ami Pekingbe vitt minket. Nos, a buszon nem fűtőttek, én majd megfagytam, mert nem volt kabátom (ugyanis Kínában szándékoztam venni, itthonról meg nem vittem)
At the top of the Great Wall
. Hát, a kikötőből Tianjin centruma felé vezető útszakaszon enyhe sokkot kaptam, régi, lelakott, nagyon rossz állapotban lévő tömbházak (igazi kommunista) a semmi közepén, amiben laktak, de villany sehol nem égett, életjel nem mutatkozott. Akkor kezdtem azt érezni, hogy azt sem tudtam, hogy hova jövök. De mikor a központba értünk, megnyugodtam, modern üzletsorok, kivilágítva, nyugati márkaboltokkal. De azért ez az ellentét nagyon nagy volt! Hát, a kínai utak minősége a zéró felé tendál, tehát igen, van a magyar utaknál is rosszabb. Egyszer akkorát huppantunk, hogy az ülésből is kiugrottunk, s Kriszta még a fejét is beverte a felette levő csomagtartóba! :-)Nos, megérkeztünk Pekingbe, busz lerakott, de telefonálni nem tudtam Áginak (mivel a koreai teló nem működik ott), környéken csomó telefonfülke, vagy inkább "gomba" volt, de csak kártyával működött. Akkor egy koreai pár, akikért jött valaki, megkértünk, hogy ha az ismerősük jön, az ő telefonjáról ugyan hívjuk már fel a barátnőmet. De az ismerős nem hozott magával telefont. Szóval ott álltunk Krisztával egy kereszteződésben, a hidegben, Peking kellős közepén, azt sem tudtuk hol vagyunk. Még szerencse, hogy egy egyetem környékén voltunk, ahol sok nk-i diák volt, s a sarkon egy Mc Donalds is volt. Egy orosz csajt megkértem, ugyan hadd hívjam fel Ágit a telefonjáról. Meg is engedte, de azt jelezte a telefon, hogy ez a szám nem működik, meg a csaj is mondta, hogy ilyen kezdetű mobilszám nincs
Back to Korea with my coat
. Na ennél több nem kellett! Ha ez nem működik, akkor sehogy nem tudom elérni az Ágit, csak másnap interneten valahol. Végül úgy döntöttünk, irány a Meki, eszünk-iszunk, WC-re megyünk, aztán kitaláljuk mi lesz. Mindez hajnali 3 órakor! A Meki érdekes hely volt, sok diák ott tanult vagy aludt az asztalokon anélkül, hogy fogyasztott volna! (Mint Ági elmondta, ez azért van , mert a kínai kolikban este 10-kor villanyoltás van.) Hát Kriszta is már kényelembe helyezte magát az alváshoz, nekem meg egyfolytában azon járt az agyam, hogy mi lesz most velünk. Aztán jött az isteni sugallat és segítség. Nálam volt a magyar telefonom, amit Ági anyukájával hazaküldettem anyuéknak, mert Koreában nem tudom használni. De ált. 1 nap alatt lemerült, így félve vettem elő, sőt biztos voltam benne, hogy lemerült. Meg akartam benne nézni egy számot, mivel abban is el volt mentve nekem egy kínai szám, amiről még egyszer az Ági hívott. S mi történt? Nem volt lemerülve a telefonom, sőt, hálózatot is talált (mert nem tudtam, hogy Kínában működik a magyar telefon). S felhívtam a számot, s egy álmos magyar hang felvette!!! Mintha aranyat találtam volna, úgy örültem neki! Ezek után taxit fogtunk,s arra a címre mentünk amit Ági megadott.Nos, ahhoz képest, hogy már arra készültem, hogy a Mekiben vagy egy olcsó youth hostelben szállunk meg, ahhoz képest az ájulás kergetett, mikor megláttam a szállásunkat
Bagolyfeszek Beijing 2008
. Mivel tudtam, hogy tömbházban laknak az Ágiék, meg vagy 5 vendég lesz, így arra is készültem, hogy majd földön alszunk. Hát nem, sőt! Már ott gyanús volt az egész, mikor a kivilágított tömbházak felé mentünk, hogy örzőtt parkoló van, aztán a bejáratnál recepciós nyitotta ki nekünk az ajtót. A hallban minden márványból volt. Hirtelen nem tudtam, hogy ez most tényleg lakóház, vagy a Hilton szálló!?S mikor bementünk a lakásba!!! Több mint 200nm-es apartman, (barátja apukájának valami céges lakása), 3 hálószoba, 1 dolgozós szoba, nagy nappali plazma TV-vel, hatalmas konyha, 2 fürdő (egyikben jacuzzis káddal, amit nem próbáltunk ki), s nagyon szépen volt berendezve, ízléses volt! Szóval jobb volt, mint a Hilton szálló!
Első napokban inkább vásárolni mentünk. Ez a legfontosabb program Kínában a külföldieknek. Na jó, első nap Krisztával elmentünk a Tiananmen térre, meg a tiltott városba. Térképet nézegetve egy kínai csaj odajött hozzánk, megkérdezte, hogy segíthet-e, aztán elkísért minket végig, sőt végül az egész napot velünk töltötte. Nagyon aranyos volt.
A másik sokk akkor ért, mikor egyre több kisgyereket láttam, hogy a nadrágján elöl és hátul is szabad nyílás, kivágás van. A legelsőnél még azt hittem, hogy csak el van szakadva a nadrág, s nincs pénzük másikat venni
Beijing duck chef
. De nem, itt nincs pénz pelenkára, s így oldják meg. Na, de kérem! Mikor az Ágitól kölcsönkapott kabátban éreztem, hogy hideg van, a kisgyerek feneke meg szabadon, kicsit kiakadtam. Mondjuk a kínai osztálytársam meg azt mondja, hogy nem pénzhiány miatt van, egyszerűen csak ők máshogy szokták ezt csinálni ez egy eléggé tipikus kínai szöveg). Nekem bárki mondhat bármit, a gyerek feneke ne legyen szabadon 10-15 fokba vagy hidegebb időben!Este láttuk a zászlólevonást is a Tiananmen téren, nagyon sok ember ott volt, hogy megnézze. Minden nap a napfelkeltekor és napnyugtakor húzzák fel, illetve vonják le a zászlót. A téren és a város több pontján is van olimpiai visszaszámláló. Kína, mg Peking olimpiai lázban ég!!! Ezt nagyon jó volt érezni. Semmi különleges nem volt, de mégis érezted, hogy a levegőben ott vibrál, az építkezések egyfolytában mennek, még éjjel is dolgoznak (ez mondjuk nem biztos, hogy etikus), új metrók nyílnak, épülnek, irtózatos tempóban fejlődik és változik a város! A pekingi olimpia marketingje nagyon jó!!! Mindenhol ott van a logó, az összes terméken, a nagy poszterek mindenhol! S a kínaiak mindent megfognak tenni, hogy jól zajlódjon le ez a nagy történelmi pillanat. Persze közben a saját népét biztos korlátozni fogja. Állítólag már csináltak próbát az utakon, amit majd az olimpia idején is befognak vezetni, hogy egyik nap csak a páros, másik nap pedig a páratlan számra végződő rendszámtáblájú kocsik közlekedhetnek
Big bathroom
. A metróra mondjuk kiváncsi leszek, mert hiába épül új metró, a központban akkor is a régiek mennek, amin nagyon sok ember van, s külön ember van arra, hogy a tömeget benyomja a metrókocsiba! :-) De minden metróállomáson már ott vannak a jegykezelő automaták, igaz még csak becsomagolt állapotban (nálunk meg csak mindig arról van szó, hogy majd lesz).Ezt is megfigyeltem, Kínában minden kis feladatra van külön ember! Pl egy templomnál minden egyes épületben van külön felvigyázó. Hiába, a népnek munka és élelem kell. :-)
Szóval sokat vásároltunk, vettem végre magamnak kabátot, farmert, felsőket, meg minden hasznos dolgot, de mindig lefáradtunk a nayp végére. Nagyon fárasztó a vásárlás Kínában, főleg az alkudozgatás. Kész harc! kétszer olyan durvább, mint a József városi piacon. Mindig hatalmas összegekről indulnak, mivel látják, hogy külföldi vagyok, aztán közlöm, hogy na-na, aztán indul a licitálás.
Pár nappal később Ági anyukájáék is megérkeztek. Hozták a jó kis hazai pálinkát! Én utálom, de mégis meg bírtam inni. :-)
Együtt elmentünk a Kínai Nagy Falhoz! Én úgy indultam el Pekingbe (szégyenemre legyen mondva!), hogy azt sem tudtam, mi van ott, mik a főbb turisztikai nevezetességek
Chinese performance
. De egyet tudtam: a Kínai Nagy Falhoz el kell mennem, anélkül nem megyek vissza Koreába! Hát az elszállásoló család céges sofőrt és kocsit is biztosított nekünk az úthoz. Nem a legismertebb részéhez mentünk a Falnak, hanm egy olyan helyre, ahol egy kört ír le a fal, meg szét is ágazik. Mint a sofőr elmondta, ő hivatásos katona volt régebben, s mindig idehozták őket gyakorlatozni, így ezt a helyet ismerte a legjobban, ezért hozott minket ide. Hadd ne mondjam, milyen meredek volt. De megmásztuk!! Ági és Brigi pár állomás után feladta, de mi 4-en végigcsináltuk! Volt is ne mulass a tetején. Belga csoki, mint "jutalomfalatka" (amit anyuék küldettek ki nekem) s egy kis pálinka, mint "jutalomkortyocska". Persze volt egy ára ennek a kimerítő hegymászásnak. Az új kabátomban voltam, ami nem baj, csak hogy kb 20 fok volt aznap (november elején!, nagyon jó hetet fogtunk ki Kínában), s rendesen leizzadtunk, így jól megfáztam, másnapra már hangom sem volt nagyon, aztán vagy még 2 hétig nem bírtam kikászálódni belőle. De még ezért is megérte!!S nem volt vége a napnak. Visszafele megálltunk a híres olimpiai stadionnál, a "bagolyfészeknél", ahol a megnyitó is lesz. Érdekessége az épületnek, hogy úgy néz ki, mintha még nem lenne befejezve, csak a vázak lennének meg. Meg láttuk a buborékos uszodacsarnokot is, persze csak kívülről mindent. Aztán irány a Láma templom, ami szintén nagyon szép volt, UNESO-s örökség az is, főleg a hatalmas Buddah szobrával, ami egyetlen szantál fából lett kifaragva
Chinese public phone
! Elég hihetetlen, mégis igaz.S a nap végén pedig betértünk egy nagyon elegáns étteremben, ahol pekingi kacsát etünk. S mellé sok minden más kaját, pl. lótuszvirágot, meg ecetes mogyorót, szarvas húst, stb. Első osztályú kaja, kiszolgálás, s ráadásul az egész napot, meg sok minden mást a vendégül látó család állt. Nagyon szép emlékeket szereztek, az biztos!
Egyik nap még voltam a Nyári Palotában is, ami egy hatalmas területen fekszik, csodálatos építményekkel, és természettel. Egy egész napot eltöltöttem ott. S nem szabad kihagyni, ha valaki Pekingbe megy, látnia kell!
Ezen kívül voltunk a Temple of Heaven Peace-ben, ami nekem nagyon tetszett, illetve egyszer a lakáshoz közeli taoista templomot is meglátogattuk.
Szinte minden este hulla fáradtak voltunk, így bulizásra már nem maradt erőnk. Ugyan egyszer elmentünk karaokezni (norebang-ba, ami ilyen karaokeszoba), ahol volt internet is a szobában, meg az ital is ingyen volt, sőt éjfél után még az étel is ingyen van, de mi addig nem maradtunk.
Nagyon jól éreztem magam Pekingben, bár be kell vallanom, én nem tudnék hosszabb távon ott élni, főleg a nagy szmog miatt sem, nekem az egész város szürkének tűnt (mármint a levegő)
Chinese soldiers in Forbidden City
. De ennek ellenére nagyon jó emlékeim maradnak Kínáról! S ami a legextrémebb, honvágyat csinált Kína. Nem mintha annyira hasonlítana Mo-ra, de egész héten csak magyarokkal voltam, magyarul beszéltünk, magyar pálinkát ittunk, s a paksi barátnőmmel, és anyukájával voltam, illetve Brigi is Külkeres volt, tehát valamit elhoztak az otthoni életemből: a szülővárosomat, a régi szép Külkeres évek emlékeit és hát persze saját magukat, akikkel többnyire Mo-n szoktam csak találkozni. A sok szuvenírvásárlás is már azt hozta fel bennem, hogy igen, menni kell haza. Szinte fura volt, hogy mi nem Mo-ra térünk vissza, hanem Koreába. Első nap nem is találtam a helyem Koreában, mintha megint idegennek éreztem volna magam, de ez csak egy pillanatnyi állapot volt. Másnap már minden rendben volt. :-)Nekünk is sikerült azért megtapasztalnunk, hogy mint külföldiek, milyen egyediek vagyunk Kínában. Többször is odajöttek hozzánk vad idegenek, hogy hadd fényképezkedjenek velünk. Furcsa volt, de mégis érdekes. :-)
Ja, az angolul tudóknak ajánlom figyelmébe az angol nyelvű táblákról készült fotóimat! Tipikus kínai! Nagyon vicces, a kínai nagy falas a legjobb!
The end! ;-)
