Kirándulások DNYon
Trip Start
Jul 30, 2007
1
11
15
Trip End
Dec 21, 2007
Seoul,
Korea Rep.
Friday, October 19, 2007
Megint sok idő eltelt, hogy nem jelentkeztem. Megint nincs időm semmire, s ettől csak egyre durvább lesz. Most is tanulnom kellene, mert jövőhéten félidős vizsgák (mid-term exam) vannak, illetve kettőt már letudtam. Ma volt Cruise Managementből, elég könnyű volt, de várjuk majd meg az eredményt. Nk-i menedzsmentből 92%-os lettem, elég könnyű volt. Itt azért könnyűek az angol vizsgák, mert a legtönn koreai nagyon nem érti az angolt, pláne nem az üzleti angolt, így szinte előre megadják a kérdéseket a tanárok. (Na, a számviteles tárgyakból állítólag elég durvák a vizsgák.)
Koreaiból is a Beginner(kezdő)1 könyvből lesz csütörtökön vizsga, hát attól félek. Mivel nagyon le vagyok maradva a szavak tanulásával, de időm az meg nem lesz tanulni. 3 nap egymás után vizsga, s szerdán pedig érkezik Lafi barátnőm Kínából, vele is kell foglalkoznom
Among bamboos
. Na de aki ismer, mindenki tudja, hogy ezt is megfogom valahogy oldani.A koleszból egyre inkább elegem lesz, rosszabb, mint az apáca zárda. Ez a nyitvatartás, meg a szobaellenőrzés (room checking), s akkor nem beszélve arról hogy amióta itt vagyok, egyszer egy napig nem volt áram, a héten meg három napig nem volt melegvíz, mert ellenőrizték a bojlert. Hát kellemes volt hideg vízben mosdani, mit ne mondjak! :-) Enél még a hajdani vadkempinges mosdások is jobb voltak a természet lágy ölén, mert tudtunk vizet melegíteni. Ja, és hogy jártam a room checkinggel is! Általában havonta egyszer van egy előre bejelentett és egy random ellenőrzés. A múlt héten elmentem egy koncertre (koncertekről bővebben lejjebb írok), s visszafele nem értem vissza éjfélre, zárásra, így zárás előtt pár perccel felhívtam Krisztát, hogy menjen már le a portára szólni, hogy már taxiban vagyok, jövök, s ne zárjanak ki. Ha meg szemetek, s bezárják, akkor a szokásos füzetben jelentsen ki aznap éjszakára. S mi nem történik telefonbeszélgetésünk közepén, megszólal a szobánkban a hangos bemondó, hogy 10 perc múlva room checking! Ez az én formám, egyszer kések, richtig akkor van random room checking. Kriszta lerohan, ajtók már bezárva, a füzetet pedig már elvitték az irodáról. Egy nagy szerencsém volt, eleve egy professzorral voltam koncerten, aki segített nekem. Szinte majdnem betörte az ajtót, hogy ugyan nyissák már ki, beszélni akar velük. Végre kinyitották, s elmondta, hogy én vele voltam, milyen VIP koncerten voltunk, és hogy az ő hibája, hogy én késtem, mert nem nézte az órát, s engedjenek be, mert nincs máshol aludnom, illetve büntetőpontot se kapjak. Persze hogy beengedtek, s büntetőpontokat sem kaptam. Ahogy a professzor mondja: Koreában csak jó ok kell, s minden elintézhető.
An alive crab
Szóval, koncertek. Hát az elmúlt hetekben volt 3-hoz is szerencsém. Ugyanis egyik hétvégén volt itt Szöulban egy Drum Festival (dob fesztivál), ami nagyon jó volt, s egyik nap az orosz Anna osztálytársammal odafele menet megismerkedtünk ezzel a koreai professzorral, aki 10 perc után meghívott minket valami házi koncertre. Végül már másnap mentünk koncertre, de még nem a házira, hanem egy hangteremben levő koncertre, ahol ezek a VIP emberek voltak, mint professzorok, vagy egy színésznő, illetve pl. az olasz nagykövet. Egy Olaszországban tanult koreai operaénekesnőnek volt valami koncertje, s az ő pianistája hívta meg a professzort, ő meg minket. Nos, 10000 Ft-os jegyünk volt, no comment. Többnyire olasz operák hangzottak el, nagyon szép volt. Másnap ugyanebbe a terembe mentünk, de Liszt koncertre és Krisztával, ami minden évben megrendezésre kerül. A jegyet a Magyar Nagykövetség ajánlotta fel. Szép volt, de ami fura, hogy szinte egyik darabot sem ismertem. Az előző napi olaszokat annál inkább. Pedig én zongoráztam is, de Lisztet nem nagyon tanultam, mivel elég nehéz darabok. S énekórán sem tanítják annyira, mint pl.: Németországban.A harmadik koncert végül a házi koncert volt, ami egy elhagyatott épület 3. emeletén egy privát múzeumban volt, külön meghívott vendégekkel. A színésznővel megint találkoztunk, s megint érdekes emberek voltak ott. Jövő héten meg elvileg olasz koncertre fogunk menni, amit az Olasz Klub rendez ugyanebben a privát múzeumban
Andong accomodation
. Arra nagyon el szeretnék menni.Nos, Annaval azért tartunk egy kicsit ettől a profeszzortól, mivel szingli. De eddig még nem történt semmi különös, illetve amikor a dobfesztiválon találkoztunk, akkor is vagy 10 diákkal ment.
Most pedig a kirándulásokról: igen, Chuseok idején elmentünk DNY Koreába, pontosabban Haenamba, az volt a kiindulópontunk. Mivel ez a leghosszabb ünnep itt, ilyenkor a közlekedés katasztrófa, s mindenki mondta nekünk, hogy nem fogunk buszjegyet kapni, meg 3x hosszabb lesz az út (Haneamba az út alapból 5,5-6 órás). Nos, érdekes módon 2 nappal előtte kaptunk még 5 jegyet, és 7 óra alatt végül le is értünk. Első nap nem mentünk sehova, mivel későn érkeztünk, csak a városba mászkáltunk. Kis város, nincsenek turisták, az emberek megnéztek minket (gondolom magukban kérdezték: hát ezek mit keresnek itt Dél-Korea egyik eldugott kis falujában?). A városba nem volt sok látnivaló, de mi csak jól akartuk érezni magunkat. 5-en mentünk, 2 magyar lány, 2 svéd srác, és egy kirgiz lány. Végül egy szobában aludtunk 5-en, így jó olcsó volt a szállás, 1000 Ft fejenként. Na de tudni kell, hogy Korea tele van motelekkel, bárhol találsz egyet 5 percen belül. Na, de a legtöbb nem arra szolgál, amire mi használjuk, megszállni, hanem a párocskák meleg fészkük. S ez olyannyira nyilvános. Ez megint egy olyan dolog, amit olyan furcsán látok
Andong Hahoe Folk Village
. A fiatalok korlátozva vannak, az utcán nem csókolozhatnak, egymás házába nem nagyon mehetnek, így nem marad más, motel. S a motelek meg erre építenek. Olyannyira fel vannak szerelve: a szobákban van tusfürdő, minden tisztálkodási cucc, fogkefe, stb. S minden motelban van porno csatorna a TV-ben (ami jobb mint egy vígjáték). Ahol mi voltunk, ott a folyosón volt egy óvszereket, meg vibrátorokat árusító automata is. Nem vagyok annyira prűd, de ennyire nyivánosan nem szeretnék ezekkel a dolgokkal találkozni. Volt olyan motel, ahonnan elküldtek minket, hogy ott nem tudunk megszállni, mert csak egy ágy van egy szobában, tehát tipikus love motel.Szóval, másnap megint esett az eső, de délután csak elmentünk a közeli Dinoszaurusz Parkba. Sok koreai kérdezett, miért akarok odamenni, ők soha nem hallottak róla, nem voltak ott. Nos, ezen nem vagyok meglepődve, a fiataloknak fogalmuk sincs, mekkora kulturális és természeti kincseik vannak. Ez a park azért híres, mert azon kevés helyek egyike, ahol igazi dinoszaurusz nyomok vannak. Ha jól tudom Dél-Koreán kívül csak Kanadában vannak még ilyen lábnyomok. Mivel én voltam a túravezető, én szerveztem emg mindent, a többiek csak jöttek utánam (meglepő?), de szerencsére mindenkinek tetszett a park. A külső parkban pálmafák is voltak, ami ugye az északi részen nincs.
Másnap elmentünk a Doryunsan Provincial Parkba, ahol megnéztünk egy buddhista templomot (mert anélkül nem létezik egy hegy sem), aztán elutaztunk még egy buddhista templomot (Mihwangsa Temple) megnézni, ami nagyon szép volt, benne a sziklás hegységekben
As a monk
. Ez még D-ebbre volt Haenamtól, szinte túristáktól mentes. Nagyon szép, csendes, meghitt helyen volt. S a faluban, ahonnan taxival mentünk, szinte semmi nem volt. Az elágazóba levő nagyobb boltocska a falu központja, ahol a közélet történik. Szinte hazai feelingem volt, mintha egy pár száz lakos magyar faluban lettem volna, ahol csak kocsmák vannak. Mi persze enni szerettünk volna, de nem volt étterem, viszont éhesek voltunk. Végül a kocsmárosné azt mondta, vesz ő nekünk Rámjant (ilyen instant tészta leves), megfőzi, s még húst is kaptunk, meg mindent. Nagyon aranyos volt, s elég olcsó árat kért érte. Haenam után Young-am-ba mentünk, ahol szintén hasonló motelban aludtunk, csupán most internet helyett plazma TV-nk volt. :-)
Utolsó nap a Wolchulsan Nemzeti Parkba mentünk kirándulni, hegyet mászni. Ez eg ykis nemzeti park, de nagyon szép volt. S itt van a leghosszabb steer bridge Koreában. A képek szerintem magukért beszélnek. Volt egy kis izomlázunk másnap, de megérte megmászni a hegyet! Másnap pedig Szöul felé vettük az utat. Visszafele már 8,5 óra volt az út, dugó a javából, illetve kisebb balesetünk is volt, főleg nekem. Tudni kell, hogy Koreában vannak biztonsági övek a buszon, természetesen senki nem használja őket. Én lefele használtam, de visszafele elfeledkeztem róla. Csak hogy mi a busz hátuljában ültünk, az 5-ös ülésen, s én középen, ugye ahol előttem nem volt ülés. Egyszer csak nagyobbat fékezett a busz, s a táskáink, ami az én lábamnál volt, leestek arról a nygobb padlóról, s én reflex szerűen utánanyúltam, csak hogy a busz utána még nagyobbat fékezett. S akkor már elvesztettem az egyensúlyom, ileetve kilendültem az ülésemből, próbáltam a székekbe megkapszkodni, még valahogy én magam letudtam lépni erről a nagyobb lépcsőről, de utána már nem bírtam a lendületnek ellenállni, s szerencsémre a fenekemre estem, csak hogy ebben a pózban a fél buszon végigcsúsztam
At Daedunsa in Duryunsan
! S ez pillanatok alatt. Nem történt semmi bajom, csak a könyökömet vertem be megint (mert Szlovákiában is egy nagyot vágódtam a buszban idén nyáron), de kisebb sokkot kaptam. A táskáink teljesen a busz elejébe csúsztak, én meg a busz közepén találtam magam. S akkor itt jön a koreai mentalitás megint. Mikoor megálltunk, csak néztek rám a mellettm ülők, hogy mit keresek én seggen ülve a földön a busz közepén, de egy fel nem állt volna, hogy segítsen, de még meg sem kérdezték, hogy jól vagyok-e! Nos a fékezés oka: előttünk 3 busz, 1 kocsi ment össze. S mi voltunk a 4. busz, aki 10 centivel a 3. busz után meg tudott állni. Hát nem szeretném megtudni, meddig csúsztam volna, vagy repültem volna, ha nem tudunk megállni. Az úton álltunk min fél órát, s megint jöttek a kultúrális különbségek. A többiek (európaiak) kiszálltak a buszból, megnézni, kell-e segítség. A koreaiak csak maradtak a buszban, mert a sofőr azt mondta. Egy buszból folyt a benzin, s ez a busz az útkorlátnak ment, így a busz ajtaja beragadt, nem tudtak kiszállni az emberek. De kb 20 perc kellett, mire végre kitörték az ablakot, de még akkor sme másztak ki az emberek. A többi buszból kiszálló emberek, meg sofőrök is elkezdtek dihányozni!!! Szivárgó benzin mellett!! Normálisak???? S megint a segítőkészség: mikor végre pár ember kiakart az első, kitört ablakon mászni, ami ugye azért magasan van, az emberek akik ott álltak a busz előtt, az Istenért sem segítettek volna nekik kiszállni, csak a kezüket kellett volna nyújtani
At Daedunsa Temple
. Nem tudom, lehet hogy mi magyarok pesszimisták vagyunk, s ott fúrjuk egymást, ahol lehet, de ha baj van, mindig összetartunk. Remélem ez a szokásunk meg is marad.A lényeg, szerencsésen és épkézláb megérkeztünk Szöulba.
Rá pár napra, megint útnak indultam, de most más társasággal és más helyre. Irinaval egy német-bolgár leányzóval, s az ő barátaival (2 francia, 1 német) mentünk Andongba, a maszktánc fesztiválra, ami 10 napos ünnepség minden évben. Én több embert, turistát vártam, de végülis így is élveztem, nagyon jó társaság volt. Ugyan maszktáncot nem sokat láttunk, de sok show volt, főleg a Taekwondo bemutató tetszett. Nagyon sok videót készítettem. S megajándékoztam magam egy tipikus Andngi maszkos marionettbbuval is.
S festettünk maszkot is magunkank, közben több riporter is odajött, riportot akartak velünk készíteni, s pár percet le is adtak a TV-ben, amikor a betanított koreai mondatot mondjuk, hogy "Tanítsatok nekünk maszktáncot!" Én néztem a TV-t, de lemaradtam a mi részünkről, kicsit előbb elkezdték leadni, mint ahogy azt nekünk mondták. De az egyik koreai ismerősöm látta, ő mondta.
Következő héten, okt 3.-án megint nemzeti ünnep volt, Korea keletkezésének ünnepe (amikb 4300 évvel ezelőtt volt)
At the peak of Manisan
. Akkor fogtuk magunkat, s kb 9-en elmentünk a Ganghwado szigetre, ahol a sámánista ceremóniáról lemaradtunk, de megint jót hikingoltunk (hegyet másztunk) a Manisanban. Délután még a dolmen-t is megnéztünk (a dolmen az ami a Stonehenge is).A hétvégén ugye maradtam Szöulba, a Drum Festival-ra mentem, amit már említettem, nekem nagyon tetszett. A koreai előadók voltak a legjobbak. Viszont a nézőtér fele üres volt, ami azért elég meglepő volt. Szerintem a marketingre jobban rá kéne állniuk, pedig ez már a 9. dobfesztivál volt. Jövőre a 10. ennyi nézővel szerintem szégyen lenne. Pedig a program kíváló és minőségi.
Az azutáni hétvége megint mozgalmas volt. Pénteken kötelező kiránduláson vettünk részt a Nemzet Parkos osztállyal. S milyen új volt, a Ganghwado szigetre vittek bennünket. Ismét megnézhettem a Dolment 20 percben, aztán egy sámánista ceremóniára mentünk, ami az elején érdekes volt, na de 5 órát maradtunk ott, s semmi különös nem volt, a sámánista nő ugyanazt táncolta több órán keresztül. Vagy szünet volt, amikor ebédeltünk, tele kis bogarakkal, mert volt belőlük elég. Nagyon unalmas volt az egész, s nagyon hosszú nap volt. Arról nem beszéve, hogy fizetnünk kellett 1600 Ft-ot ezért az útért, holott a suli finanszírozta az utat, de a mi pénzüket a tanár felajánlotta, mint adomány ennek a sámánista közösségnek
At top of Manisan
. A mi megkérdezésünk nélkül!! Na, no comment! Már a falra tud vinni ez a tanár nagyon, olyan nagyképű, s mindig csak az a fontos, amit ő szeret, minket figyelembe se vesz. Állandóan a vallással jön (pilgramage), ahelyett hogy valami kézzelfogható is tanulhatnánk a nemzeti parkokról.Hétvégén a kínai osztálytársammal mentünk Jeonjuba, ahonnan egyik nap a Moaksan, másnap pedig a Maisan Provincial Parkba mentünk, ugyanis a nemzeti parkos óránkra kell egy 3 oldalas esszét írnunk az általunk választott Parkról, hogy milyen, és javasolnánk-e a Nemzeti Parkká válását. Nekem az utóbbi parkról kellet írnom. Nagyon szép park, de sok túrista van, mivel itt nem kell nagy hegyeket mászni, met a két hegy között át tudsz menni. A turista információnál nagyon kedvesek voltak, még videókazettát is kaptam a parkról, miután mondtam, hogy dogát kell írnom róla. Maisan Parkban a Tapsola a leghíresebb, ilyen kőszobrok, amiket magából a hegyből faragtak ki anno,s érdekessége, hogy ellenáll mindennek, nincs kitéve eróziónak, ami azért tényleg meglepő.
Jeonjuba is körbe néztünk, ami nagyon-nagyon szép! Van egy olyan szép, romantikus parkja, színváltós híddal, zenélő szőkőkúttal, mindez egy nagy tó körül. S van Hanok Village is, ahol régi koreai házakat őriztek meg, némelyikben étterem, vagy múzeum volt
Business is business
. S volt egy szép katolikus katedrális, nekem nagyon tetszett, olyan igazi európai stílusú volt.Jeonju híres a Bibimbap-járól (ez egy koreai kaja, rizs zöldségekkel, és paprikaszósszal összekeverve), mi ki is próbáltuk. Nagyon finom volt, s összeszámoltam, 17 kistálat hoztak ki mellé (side dish, ilyen csipegetnivaló), s volt sült tök is. Mennyei volt!!! Azt a bibimbap-ot össze se lehet hasonlítani azzal, amit ugye először ettem a repülön idefele jövet. :-)
Egyenlőre ennyi, jelentkezem nemsokára!
UI: Nem tudom, hogy miért, de az oldal megint behülyült. Én a képeket nem akartam most a szöveg közé tenni, nem is tettem, a program magától csinál valamit. Hogy az összes képet lássátok, a fotógép jelre menjetek rá.
