Mont Abu,
India
Monday, December 4, 2000
Amint megérkeztem, reggelit rendeltem, megfürödtem és azonnal egy egész napos városnéző túrára mentem. Sok spirituális előadás, zene volt benne. Voltam nászutasok sziklájánál, valamint a béke és nyugalom parkjában, amelyet bárki megcsodálhat az egész világon (fényképezni tilos, pedig csodálatos rózsák, viráglugasok illatoznak, őrök vigyázzák a rendet, nincs egy szálszemét sem, van játszótér, de nincs benne egy gyerek sem. Az volt az ember érzése, hogy egy csodálatos park elkészült, de még nem adták át a nagyközönségnek. Bizonyos helyeken még építették a kert egy részét és itt látszott, hogy milyen heroikus munkát kívánt az ott dolgozó - főleg nőktől - a föld kitermelése és a fejükön való elszállítás. Elvittek egy spirituális helyre is, ahol rám fülön figyelmet szántak. Nővéremnek szólítottak (csakúgy, mint a béke virágoskertjében), itt mindenki nővér és fivér, ki volt írva, hogy az önzés az összes szenvedés kiindulópontja! Ha önzés helyett másokkal törődünk, nagyon sok energiánk szabadul fel. No ezt még e nagy országban sokszor el kell mondani, hiszen mindenki élni és jobb módon akar élni.
Az egész napos úton megismerkedtem egy kedves calcuttai családdal, bankár fiatalember + gyönyörű feleség édes gyerekkel, akikkel együtt tartottam.
