TravelStream™ news feed for member zelfike on TravelPod's free travel blogs service http://www.travelpod.com/syndication/rss/zelfike en-us Copyright ©2009 TravelPod.com Tue, 26 Aug 2008 09:56:05 -0400 http://www.travelpod.com http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1216830780/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1216830780/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1216830780/tpod.html Tue, 26 Aug 2008 09:56:05 -0400 Sassari, Italy 2008

Jump to the full
entry & travel map

Sassari, Italy

Halihó! Hát, íme a befejező rész, immáron itthonról. Na de ne szaladjunk előre, haladjunk csak sorjában. hát az utolsó hetekre is maradtak azért izgalmak, élmények. Miután az összes vizsgámat leraktam, s megbezséltem mindne illetékessel, hogy a papírokat intézzék el nekem, így gond nélkül hazajöhettem. Azért ez nagy szó, mivel Olaszországról van szó, ahol mindne lassan megy. Bár volt egy nehéz pilanatom. Az egyik vizsgám eredménye nem érkezett meg a másik hivatalba, így ide-oda küldözgettek, mintha az én feladatom lenne. Ugyan mivel már mindent lerendeztem, elegem lett, hogy miért nekem kell még ezt is elintézni. Hát kijötem a hivatalból, s sírva fakadtam, mint egy kisgyerek. Nem, nem csak ez miatt a szituáció miatt. Elegem volt már mindenből, kijött a stressz rajtam, na meg minden. Akkor már nagyon éreztem, hogy haza akarok jönni. Hiányoztak az itthoni barátaim, a családom, meg sok minden. S elegem volt az ottani emberekből is, akik a leginkább körülvettek. Természetesen a szárd diákoknak örültem mindig a legjobban. Hülyén hangzik, de akkor lett volna a legjobb ez az egész Erasmusos félév, ha csak én egyedül letttem volna ott külföldi. (na jó, meg még a portugál lányok, akik imádni valóak) Utolsó nap sok olasz hazament, így személyesen nem sok embertől tudtam elbúcsúzni. Email címem meghagytam nekik, de csak egy lány írt azóta. Ez azért utólag talán egy kicsit csalódás volt, bár valahol gondoltam, hogy így lesz. Búcsúzkodásnál is mindig csak azt kérdezték, mikor megyek majd vissza. Mintha ez lenne a természetes, d ehogy esetleg ők utaznának Mo-ra, az szóba sem jöhet. Hát, ők ilyenek. Utolsó előtti hétvégén lementem Cagliariba, Szardínia fővárosába egy magyar lányhoz, aki szintén Erasmussal tanult ott. S a változatosság kedvéért őt is Erikának hívták. :-) El kell mondanom, a lelkemnek már nagyon kellett, hogy egyedül, a sassaris környezetemből kiszakadjak egy időre. Sikerült is. Egyből egy házi buliba kerültem, ahol egy csomó Erasmusos diák volt. Sokkal mozgalmasabb életet éltek ők ott, mint mi. De ők is elmondták, azt a nagy Erasmusos feelinget ők sem érzik, amiről mindenki beszél, de legalább nap mint nap együtt vannak és csinálnak valamit. S még ez is mennyivel több volt, mint amit mi műveltünk Sassariban. erikáék is egyszer kocsival Sassari felé jártak, de mondták, nekik nagyon nem tetszett a város, nem volt semmi ott, így hamar tovább álltak. Cagliari annyival másabb, hogy ott legalább ott a tengerpart, több a külföldi, több a partilehetőség, vagy hogy egyáltalán valamit csináljon az ember. Képeket találtok a galériában. Utolsó héten még elmentem szuvenírokat venni, Kasiával a várost is bejártuk még egyszer, hogy mindent lássunk, mindenről legyen fényképünk, a múzeumba is eljutottunk végül. Sőt, az utolsó napokbna, szintén az én szervezésemre (komolyan mondom, a közös programokat vagy olaszok, vagy én szerveztem) elmentünk egy helyi specialitásokat kínáló étterembe. Hárman be is fizettünk egy kostoló menüre, ami 8 kostolófogást tartalmazott + bor, víz, kávé. Ahhoz képest, hogy én azért mentem, hogy a szamár húst kipróbáljam, más érdekességben is volt részem. Gyenge gyomoridegzetűek ne olvaasák el a menüt! 1-2. Idegekből készült saláta +borsó saláta 3. Gyomor (pacal, a magyar sokkal jobb!) 4. Belekből készült fogás (a belek összekötve!) 5. Mentás kolbász (fúj, utálom a mentát!) 6. Csiga (na ez volt nálam az igazi kihívás, és el kell mondanom, hogy NEM ROSSZ!) 7.-8. Szamár és lóhús Végül is jól laktam. Bár, a vacsora végén már éreztem, hogy talán levegőre kéne már menni. Ennyi belsőséget összeenni lehet hogy nem szerencsés. Ugyanakkor visszagondolva, hogy az elmúlt évben mennyi új kaját feldolgozott a gyomrom (kutya-, szamár-, lóhús, csiga, idegek, különböző hínárok, meg koreai kaják), meg kell állapítanom, erős gyomrom van!! :-D Utolsó hetekben kitört a foci EB láz is. Szerintem ennyi meccset még soha nem nézte egy társasággal együtt, mint itt. Meg azért érdekes volt olaszokkal együtt nézni. :-) mindneki szurkol nekik, örülnek, ha nyernek, s szomorúak, ha veszítenek. Érdekes egyébként ez a foci láz. Még azok is megnézik a meccset, mikor olaszok játszanak, akik nem sokat értenek a focihoz. egyik csaj mondta, hogy ő csak annyit ért a fociból, hogy a "guruló labda után kell menni". :-D PHOTO_ID_L=euro-2008-lxxz.jpg] Az EB idején még a boltokban is szurkoló segédeszközöket árultak akciósan. (én is akkor szereztem eb egy olasz zászlót magamnak. :-) Meg az is jó volt, amikor No és Lengyelo játszott egymással, főleg hogy a csapatban volt mindkét nemzetiségből. Szóval színes szurkolócsapat volt.Utolsó nap a portugál lányok főztek nekem ebédet, nagyon aranyosak voltak. este, éjjel elbúcsúztam mindnekitől akitől tudtam, főleg az olaszoktól. Éjjel alig aludtam valamit, nem volt időm rá, még CD-ket írogattunk, stb. De a portugál csajok még reggel felkeltek, hogy még egyszer elköszönjenek, aztán kasia is felkelt, s ki is kísért a reptér buszhoz. nagyon kedves volt tőle, bár ő meg nagyon szomorú volt, hogy én elmegyek. Egyébként utólag annyira fellelkesült, hogy vett kint egy magyar nyelvkönyvet. :-) Na, ez már kicsit sokkoló volt. :-)Szóval én mosolyogva mentem a reptérre, valahol örültem, hogy vége, bár még is sajnáltam bizonyos embereket, akiket ki tudja, fogok-e még látni.A bp-i reptérre szüleim jöttek elém, s unokahúgomat is elhozták. hihetetlen, hogy Virág mennyit fejlődött 1 év alatt. Kész mondatokba beszél, már kombinál, nagy szája van s a mi szvainkkal élve: "egy nagy franc a csaj!". Hát volt kitől örökölnie. Azért anyu reptéri reakciója merőben más volt, mint amikor Koreából jöttem meg: úgy üdvözölt, mintha valami belföldi útról jöttem volna meg, a koreainál bezzeg sírva fakadt. Na jó, Szardíniában ők is voltak, tudta, nem kell mitől félteni. Csak vicces így egymás mellé tenni a kettőt.Az első utam ismét nem haza vezetett, hanem szüleim levittek az újonnan vásárolt horgásztanyájukra, hogy én is lássam. Aztán haza. Azóta is minden furcsa. valahogy nem az történt, amit elképzeltem. nekem gyorsan ügyeket kellett intéznem Pécsen, hogy lediplomázhassak, aztán felkészülni a diplomavédésre. Erre számítottam, de pl. szüleim egyből másnap elmentek a tanyára, hogy ők most ott élnek,. én meg egyedül maradtam a lakásban. Júliusban sokat voltam egyedül ismét, pedig pont ezmiatt akartam hazajönni. plusz a reintegrálódási időszak, fura, hogymindneki magyarul beszél, meg érthetik, amit te mondasz. Gyorsan lediplomáztam, júliusban már meg is kaptam a diplomám. De azóta sem találom a helyem. Júliusban még időt adtam magamnak, de aztán augusztusban felmentem Pestre, s gőzerővel munkakeresés. 1 hónapja keresek, járok folyamatosan interjúkra, de még semmi végleges, Tudom, még csak 1 hónapja keresek, s több időt is igénybe vehet a keresés, csak közben már magamat kéne ellátnom, volt egy nehéz döntésem is: visszautasítottam egy jól fizető állást, mivel nem az én képzettségemnek megfelelő. már többen megkerestek, hogymenjek ilyen telefonálós, call centeres munkákra, mert beszélek 3 nyelvet is! Csak ehhez a munkához éppen diploma sem kell. nekem sok munkám, s szüleim pénze van benne az oktatásomban, nem ilyen kulimunkát szeretnék végezni. Szeretnék szakmailag kihívó munkát. Már két cégnél vagyok utolsó körös intejús, remélem valami összejön. Ettől függetlenül a lelkem egyensúlya még mindig nem jött helyre. Jó pár barát is lemorzsolódott, de az a pár igazi megmaradt, s nekik nagyon sokat köszönhetek. talán ezért is vágyom a leginkább Pestre. Jó lenne, ha lenne valami rendszeresség az életemben, mert így nem akarok sokáig vegetálni. Lassan az esti sulim is elkezdődik, na meg jó lenn pénzt is keresni, illetve dolgozni. tényleg nem találom magam, hogy ki vagyok, mit keresek, nagyon összekuszálódott bennem minden az elmúlt félévben. s falnak tudok menni az olyan kérdésektől, amiket mostanában kapok: "Állás? Milyen területen szeretnél elhelyezkedni? Hol élsz? Mit fogsz csinálni? Komoly barát? Mi a célod az esti sulival???" persze, jogos kérdések, csak mielőtt vki feltenné a kérdéseket, néha gondolkodni is kéne. szóval nehéz ezekre válaszolni, nagyon sok kérdés van bennem, amire még én sem tudom a választ. De még idő kell. Ami pár éve világos volt előttem, az most homályos.nem szoktam a múltbeli döntéseimet megbánni, de lehet jobb lett volna, az utolsó tanulmáyni félévemet külföldön tölteni. Több idő kellett volna, hogy felkészüljek egy korszak lezárására és egy új korszak megnyitására. s nem tetézni ezt a nehéz időszakot még egy reintegrálódási problémával is.De: álmom volt Koreába és Olaszo.-ba is kimenni tanulni. Sikerült. Egy álom valóra vált! remélem a többi is! tehát pozitívan nézek a jövőbe! Még ha nehézségeim is vannak.Ezzel befejezem a szardíniai blogomat. Fogalmam sincs, miről fogok legközelebb írni, és honnan. Sok emberi dologról írnék, de azt nem ilyen utazós blog keretében. lehet majd nyitok egy másik blogot, de majd még meglátom.Puszi mindnekinek, köszönöm, akik végig kísérték az élményekkel teli elmúlt 1 évemet, s remélem róluk miharabb fogok valamit hallani!
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1212156060/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1212156060/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1212156060/tpod.html Mon, 02 Jun 2008 19:02:49 -0400 Sassari, Italy 2008

Jump to the full
entry & travel map

Sassari, Sardinia, Italy

Halihó!   Na, már egy ideje írni akarok, de hát mindig elmarad. De most, a holnapi utolsó angol vizsgám előtt nekiállok. :-)   Szóval elérkezett a nagy nap máj 14.-én! Megérkeztek szüleim az algheroi reptérre. Én egy kálával vártam őket. Ez volt az anyák napi virág. (Amúgy bejött a múltkori fejezetben írt anyák napi köszöntő, sikerült ismét megríkatnom anyámat! :-)) Otthon sosem tudtam kálát venni, mert nincs szezonja, de itt igen! Átvettük az egy hétre bérelt kocsinkat, s irány Sassari. Aznap semmi különöset nem csináltunk, inkább bevásároltunk a következő 3 napos nagy túránkra. A túrát én szerveztem, s nem kíméltem aput, napi 250 km megvolt, ha nem több. 1 hét alatt 1088 km-t mentünk, szóval taps apunak. Sajna nem a legjobb időjárást fogták ki anyuék. A túránkon ugyan jobb idő volt, de amikor lett volna időnk strandolni, tuti beborult, amikor meg utazni kellett, száz ágra sütött a nap. Csak egyszer fürödtünk tengerben, de mire leértünk a partra, már felhős lett az ég, rá pár órára zuhé is volt. Hát, májusban kaptunk elég esőt, az biztos. Sajnos akármennyi fok is van, a páratartalom nagyon magas. Az elmúlt hetekben 80-100%között ingadozik. Van is bajom az asztmámmal (meg az allergiával is, hiába van itt tenger). Most is olyan 20 fok körül van, de a páratartalom miatt sokkal nagyobbnak érezzük.   3 napos túránk: 1. nap: Sassariból elindultunk az É-i part fele, s az É-i part mentén mentünk végig, több helyen megálltunk. Először is az Elefánt-sziklánál. Nagyon érdekes, tényleg úgy néz ki, mint egy elefánt, s a természet formálta ilyenné. Amúgy az útra eljött velünk Katerina lengyel barátnőm is. Bár anyuékkal sokat kommunikálni nem tudott, azért tanítottuk rendesen magyarul. Amit a legjobban megtanult: "balra-jobbra-piros; egyél-igyál; fagyizunk-fogyózunk; -ban,-ben". Amúgy nagyon jó a nyelvérzéke, már megnézte neten a magyar nyelvtant is, de hála Istennek megijedt tőle. Mondtam is neki, nehogy megtanulja a nyelvünket, mert akkor nem tudunk mi titokban magyarul beszélni. :-) Hát mi is próbálkozunk a lengyel nyelvvel, de iszonyat nehéz, főleg a kiejtés, de a nyelvtan is, én így már korán eldöntöttem: nem akarom megtanulni még véletlenül sem. Komolyan mondom, még a koreai betűket is könnyebb kiejteni, mint a lengyelt. Bár vannak közös szavaink, mint pl: a papucs (bár ők azt a mamuszra használják). ....Vissza a túrához... Megálltunk még Costa Paradison , ami a vörös szikláiról és tengerpartjáról híres. Engem nagyon lenyűgözött a hely, kár hogy nem strandolhattunk ott, mert menni kellett. Nagyon szép sziklák, s azok hegyoldalában vitt egy ösvény a sziklák közé elrejtett kis strandöbölhöz. Egyszerűen gyönyörű volt! Következő megálló Capo Testa, ami egy ilyen félsziget-szerű kinyúlvány, itt szintén sziklák, vagy kőtömbök, de teljesen más, mint Costa Paradiso. Sokan ábrándoztak róla nekem, de engem annyira nem nyűgözött le, bár tény és való, szép vidék (csak hát C.P.-t nem tudta überelni).  Ilyen lesimított sziklatömbök vannak egymás hegyén-hátán, különböző érdekes formákat alkotnak. Majd tovább mentünk Capo d'Orsora , ami egy szikla-forma a hegy tetején, s medvét kéne ábrázolnia. Illetve ábrázol is, állítólag, meg apu szerint; én nem láttam benne. De nagyon szép kilátás volt innen a Maddalena-szigetekre. Ezeken a szigeteken volt vagy van NATO-állomás, ezért is fontos a sziget (amúgy Szardínia D-i részén is van lezárt sziget, ami a NATOé). Majd Palauban kicsit sziesztáztunk, aztán irány le Délnek, Cala Gononéba, ahol az első éjszakánkat töltöttük. Szállást interneten keresztül rendeztem. Jó is nézett ki a szállás, csak éppen kicsit nyirkos volt az egész szoba, mivel télen nem volt használva, s mi voltunk az első vendégek is. Ugyan kaptunk hősugárzót. Viszont mivel új bojler volt, a láng nem akart begyulladni rendesen, így hol volt, hol nem melegvízünk. A reggeli volt a csúcs, hát olyan olaszos reggeli volt: kaptunk kávét, meg egy semmivel töltött croissant (de ilyen picit). Hát utána azért még pótoltuk az elmaradt ásványi anyagokat! :-)   2. nap: A "kiadós reggeli" után elmentünk a kikötőbe, hogy jegyet vegyünk egy hajós kirándulásra. A hajóra való várakozás alatt tanúi lehettünk egy polipfogásnak is, a hajósok kiszúrtak egy polipot, szigonyt fogtak, majd mikor kint volt, kiszedték a feje belsejét, miközben össze-vissza tekeredett a hapsi kezére...jó kis látvány volt. Még a magyar idegenvezető csaj mondta, hogy ők pl. a megfogott polipot nyersen rakják födő alá, s úgy párolják meg. :-) (A tengerisün belsejét meg állítólag nyersen kell megenni.) A hajó elvitt minket a Bue Marino barlangba, ami egy fókafajról kapta nevét, ami itt élt sokáig, de már kihaltak. Mikor fellendült a turizmus a szigeten, a hippik a környéken levő barlangos partokon kezdtek éjszakázni, ezek a fókák ebbe a barlangba menekültek, de mivel sötét volt, vakká váltak, illetve a picinyek sem élték túl, tehát kihaltak. Amúgy ezen a partszakaszon már tilos ott éjszakázni, sátort verni. A barlang után Cala Lunán, egy öbölben tettek ki minket, de itt csak kb 1 órát tölthettünk, mert az előbbi hajóval mentünk vissza, hisz még nagy út várt ránk. Az idő is borongós volt egy kicsit, így a fürdés elmaradt. Mivel jól elment az idő, így már máshol nem nagyon álltunk meg, hanem irány Cagliari, Szardínia fővárosa, ami a déli partszakaszon van. Bár Cala Gononétól nem messze azért egy rövid kilátó erejéig megálltunk, ahol kilátás nyílt egy kanyonra, a Gola su Gorroppura is. Illetve a déli partszakaszon is végigmentünk kocsival, mert nagyon szép kilátás van az út mentén végig. Mondanom sem kell, tök jó strandolós idő volt, de mi csak haladtunk előre. Cagliari előtt eltévedtünk, így kellett egy kis idő, mire betaláltunk az óvárosba. Sajnos Caglarira nem nagyon volt időnk, este érkeztünk, szüleim fáradtak voltak, bár azért egy fagyizást és esti sétát beiktattunk. Másnap elmentünk volna egy 1 órás városnéző buszozásra, de a busz nem jött. Mi meg akkor inkább továbbálltunk. Cagliariban nagyon jó volt a szállásunk, óvárosban, teraszról szép kilátás a térre és a kikötőre. Nagyon hangulatos kis szálloda. Bár szerintem a tulaj nem hetero. :-) Viszont elég stílusos berendezés volt mindenhol, a legextrémebb a fürdő volt. Ilyen keskeny és magas WC-n még soha nem ültem! (fotó) A lábam is csak lábujjhegyen ért le! A mosdókagyló meg ilyen teheneknek szánt vályúra emlékeztetett. :-)   3. nap: Tehát a Cagliaris városnézés kimaradt, így továbbmentünk, elmentünk Szardínia legnagyobb nuraghe komplexumához (Nuraghe Su Naraxi). A nuraghe ilyen kőtornyot jelent, amelyeket Kr.e. 1200-1800-ban építettek, ott laktak. Az ismeretlen, hogy kinek is a tulajdonában állt, vagy csak egyfajta fejedelemhez, királyhoz tartozott, mivel a szigeten különböző pontokon találhatók csak ilyen nuraghék. Ugyan olaszul volt az idegenvezetés, nekem nagyon tetszett, érdekes volt. (Anyuék hamar feladták, inkább leültek esernyőt szárítani. (mert ekkor már eső is esett.) Utána a Sinis-félszigetre mentünk, ahol megnéztük egy föníciai falut, aminek a fele ma is a tenger alatt van. Nekem tetszett a hely, de nem gyalogoltunk le a legvégéig, hiszen szülőkre tekintettel kell lenni. Na meg mivel erősen sütött a nap, gondoltuk, itt az ideje strandolni. De ahogy mondtam, mire vizet értünk, már be is borult az ég. :-) De fürödtünk!   Tehát ennyi volt a túránk, de ezzel szinte tettünk egy kört a szigeten. Szombat este visszaértünk Sassariba, majd máj 18.-án, vasárnap Sassariban maradtunk, hogy itt legyünk a nagy ünnepen, a Cavalcata Sarda-n. Ez az ünnep végül is egy folklór ünnep, amikor is az összes szárd város helyi népviseletét bemutatják (felvonulás a városon belül), különböző kórusok, néptánccsoportok is felvonulnak. Bár az érdekes volt, hogy egyszer csak valami szenegál zenekar-táncosok is megjelentek a felvonulók között. :-) Este pedig koncertek, előadások voltak a főtéren. A népviseletek olyannyira változóak faluról-falura, mint ahogy a szár nyelvjárás is. Ráadásul ebédre anyu csinált egy kis magyar kaját, húslevest, meg pörit tarhonyával.   Hétfőn ugyan csepegett az eső, de azért útnak indultunk, Megnéztük Castelsardot. Igen, anyu is felmászott a hegyre, büszke is vagyok rá! Ettünk finom fagyit, meg a várba is bementünk. Szuvenír vásárlást is elintéztük. Majd továb mentünk a parton Ny felé, megálltunk Platamonán, a helyi strandon, megmutattam, hol szoktunk strandolni. Esett az eső, egy lélek nem járt arra. Majd elmentünk Stintinoba. Az eső ugyan nem esett, de borús volt az ég, így 4 színárnyalat helyett msot csak 2 látszott a tengeren. De így is szép volt. Anyuéknak így is tetszett. Kedden már szakadt az eső, így nem mentünk sehova, maradtunk a koliban, s pihenőnap volt. Szerda hajnalban pedig irány a reptér, s újra búcsút vettünk egymástól. Ők azt mondták, tetszett nekik a sziget. Pedig tényleg nem a legszebb oldalát látták, napsütésben minden sokkal szebb.   Hát jó volt nekem is ez a hét. Örülök, hogy végül idejöttek Svájc helyett. Nagyon szükségem volt, hogy kizökkentsenek az itteni megfásult életemből. Kicsit végre a régi önmagam lehettem. Előtte már szinte a lelki mélypont határán voltam, nem akartam elfogadni azt, ami van: a semmittevés, a sok egyedüllét, stb. Valahogy sikerült túllendülnöm ezen, máshogy nézek már erre: nem érdekel mi van, már túlélem, már csak pár hét, s otthon leszek. Addig meg kiélvezem azt az időt, amit ezen a szép szigeten tölthetek, kirándulok, s teszem a dolgom: vizsgázok, meg beadandót írok. Már megkezdődött a visszaszámlálás: 2 hét, s ilyenkor már otthon alszom. Addig még sok mindent meg kéne tennem, illetve akarok csinálni, de hát ez van. Az első: államvizsgázni akarok. S ez a célom most, ennek kell minden mást alárendelnem.   Most hétvégén azért kirándultunk még a srácokkal, elmentünk az Asinara Parkba (szigetre). Szép volt (bár megint borongós időnk volt, strandolás elmaradt), de a borsos árát nem érte meg. Csak olasz idegenvezetés volt (így felét nem értettem a dolgoknak), meg hát nem is sok érdekes van a szigeten, minden omladozófélben). Kis zöld vonat vitt minket végig a szigeten, meg láttuk a híres fehér szamarakat is! (S érdekes: hogy a sziget mégsem a szamarakról kapta a nevét! asino=szamár). A szigetről amit érdemes tudni: a 80-as években (ha jól emlékszem) kilakoltatták a szigetet, s egy elizolált börtön-sziget lett, ahonnan nehéz volt megszökni (csak 2 embernek sikerült, később azonban elfogták őket). Majd mikor megszűnt a börtön, 1997-ben nemzeti parkká nyilvánították, s továbbra sem lehet a szigeten lakni, a szigetet is csak szervezett túrával lehet látogatni. Hát ennyi.   Suli: volt már egy angol vizsgám, egy angol cikkről kellett volna beszámolnom. Hát 5 mondatot el is mondtam, aztán tök másról beszélgettünk már, s végül 30/30 pontot kaptam. Tehát nem volt nehéz vizsga. Mondta is a pasas, hogy az olaszok miért nem tudnak ilyen jól angolul, mint mi (mert Norbi is volt vizsgázni). Mondta, hogy én szinte folyékonyan beszélek, tehát gondolja, hogy nem volt gondom az angol szöveg megértésével. Holnap lesz a közgáz angol vizsgám, az is nevetséges, bár a bibi, hogy van mikor olaszul kéne válaszolni, na annak megértésével már több gondom akad. De olasz-magyar szótárt lehet használni. Ja, 2 részből áll a teszt, s az első egy cikkhez kapcsolódik, de az összes feladathoz lehet angol-olasz szótárt használni! Értelmes, mi? S olyan hülyén tanítják szegény olaszoknak az angolt, nem csodálom, hogy elmegy tőle a kedvük! De erről már írtam eleget régebben.   Ha jó idő van, megyünk strandra. S már hámlik a hátam! Nekem ilyen soha nem volt Magyarországon! Bár otthon úgy sem fogok kimenni a strandra. :-)   Na ennyit a történésekről, a képeket élvezzétek. Aztán talán nemsokára jelentkezem egy befejező vagy azt megelőző résszel.   Ciao!
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1210225620/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1210225620/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1210225620/tpod.html Thu, 08 May 2008 15:07:58 -0400 Sassari, Italy 2008

Jump to the full
entry & travel map

Sassari, Sardinia, Italy

<i>Van egy fontos ember az életemben... ... aki életem első 3 napjában szinte nem is láthatott, s azt sem tudta, mi van velem; ... aki naponta ült be a Trabiba, hogy Pestre vigyen a doktorbácsikhoz; ... aki minden második hetét kivehette szabiként, hogy engem istápoljon otthon; ... aki sokat simogatta a fájós pocimat, vagy készített parizeres krumplipürét; ... aki sokat játszott velem társasjátékot, kártyázott, doktorosat, stb.; ... aki húzott szánkón, s mai napig emlékszem a fehér bundás sapkájára; ... akinek csináltam mindig programot, még a költözés kellős közepén is: eltörtem az orrom a bölcsiben :-) ... aki kamillavirágból füzéreket készített a fejemre nekem Komlón; ... akinek a lila szinű, masnis magassarkújában sokat klaffogtam a lakásban; ... akinek a ríkító rózsaszínű rúzsaival festetem ki magam először (mai napig nem tudom, hogy lehetett olyan színeket használni! :-)) ... aki sokat cigánykerekezett; ... aki megvágta nekünk apukám tortáját, úgy hogy ő még nem is látta (nem bírtuk megvárni a délutáni műszak végét); ... aki szeret és tud is főzni, akinek a legjobban szeretem a magyar ételeit (halászlé és a madártej viszi a pálmát); ... aki nehezen tud meglepetés ajándékot szerezni nekem, mert én mindig kitalálom, mit kapok :-) ... aki minden szakmai kérdésnél közli: "apádhoz fordulj, én&nbsp; matekból mindig is rossz voltam" :-) ... aki imádja a gyerekeket és jól tud bánni velük; ... aki mindig támogatott mindenben; ... akinek tudom, fájt, hogy nem érhettett oda a Külkeres diplomaosztómra (de sebaj, lesz másik kettő!:-)) ... aki néha "128 szóban mondja el azt, ami 10-ben is elmondható" :-)) ... aki első diplomám előtt pár hónappal megkérdezi, hogy akkor "te most melyik suliba, s milyen szakra is jársz? :-) ... aki állandóan aggódik értem (néha feleslegesen is :-)); ... aki szerint én a koszban fogok meghalni (de ez nem igaz :-)) ... aki sokmindenre megtanított és akire mindig számíthatok; ... aki szeretetre, becsületre és jóra tanított; ... akinek a gyerekkori fotójára azt hittem, hogy én vagyok; ... aki mindig büszke rám; ... aki le se tagadhatná, hogy én vagyok a LÁNYA! ÉS AKIT NAGYON SZERETEK: ő az én <i>ÉDESANYÁM!!!!!&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; BOLDOG ANYÁK NAPJÁT! :-) Remélem senki nem bánja ezt a kis kitérőt itt az elején! :-) Amúgy Olaszországban május 10.-én van anyák napja! Tehát, elég régen jelentkeztem. Talán jobb is. Úgy érzem, lelkileg egy elég nehéz időszakon vagyok túl. Eléggé le voltam stresszelve azzal, hogy itt kint kellett megírnom a szakdolgozatomat, közben az olasz vizsgáimat is le kellett tennem. Ennek sok volt a mellékhatása is: ideges voltam, embereket is megbántottam (ha nem is akartam), egy olyan énem jött elő, aki már nagyon régen voltam. Aztán ugye az evés...meghíztam, rendesen. Itt sok a tészta, s akkor még alig ettem pizzát meg fagyit. Most próbálom visszafogni magam, meg végre elkezdtem kicsit mozogni. Aztán az állandó megfelelés, amely párosult elég sok magánnyal. Ilyenkor sok ideje van gondolkozni az embernek, s ez néha káros. Olyan sok kérdés merült fel bennem, kétely, s ez önmagamnak nem tett sok jót. Igen, ugyan van itt társaság, de már az is szétesőben, semmi igazi összetartás nincs az itteni csapatban. Na meg a vitalitás is hiányzik! Összejövünk, hogy igyunk, aztán mikor már jól éreznéd magad, akkor mindenki elmegy aludni...no comment! Ilyet otthon nem szoktunk csinálni!? Eljutottam pár nappal ezelőtt végül&nbsp; arra a válaszra, ha most felajánlanának nekem egy repülőjegyet, hazamennék. (S ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül, más haza is ment 1 hétre, vagy vkinek szintén egy kis honvágya van.) Elég nehéz&nbsp; éven vagyok keresztül, 3 egyetem végzése egyszerre 3 különböző országban, szakdoga készítés, stb. Igen, ezt én vállaltam, s nem bántam meg, sőt a koreai félévem életem egyik legszebb féléve volt, de ami itt van, érzelmileg nem hiányzik, legalább is pont most nem. Hiányoznak a barátaim, ha még a barátaim, a családom, s azok az emberek, akiktől sok szeretet árad, akik inspirálnak, akik támogatnak. Na, de nem megyek haza!!! S azért nem is minden olyan fekete! Ígérem, továbbiakban csak szépeket, jókat fogok írni: szépen kezdtem a blogom, szépen is fogom befejezni! Csak pozitívan! :-)) TEGNAP VÉGLEGESEN BEFEJEZTEM A SZAKDOLGOZATOMAT!!!! (Mindennel együtt 93 oldal lett!) Ma apukámék kinyomtatták, s már a kötőben van valahol! Hát szenvedtem vele rendesen, de a szerencse elég rendesen mellém állt. Az online kérdőívemet tök hamar kitöltötték, de miután az ingyenes max limitet meghaladta a kitöltők száma, nem tudtam az eredményeket megnézni. Hát, kiakadtam rendesen. A lap szolgáltatójának írtam, hogy mi az hogy ingyenes, s nem férek hozzá legalább annak az 50 kérdőívnek az eredményéhez, amit nyújtanak. Erre 1 hétre átállították a profilomat, mintha fizettem volna, tehát végül 128-an kitöltötték, s láthattam az eredményeit, sőt minden plusz szolgáltatáshoz hozzá fértem! :-) Ezt hívják mázlinak! A szakdolgozatom nem utolsó változatára is azt mondta a konzulensem, hogy jó, élvezetes anyag, s talán az egyik részét publikálni is érdemes lenne. Fogalmam sincs, hányasra értékelik, de már ezért a véleményért megérte. S már elmondhatom, hogy 2 szakdolgozatot is megírtam. Már nagyon elegem van a szakdogaírásból, de még egy harmadik is vár rám majd, de addig 1 év szünet!!!:-) Tehát elég nagy stressznyomástól szabadultam meg most. még egy beadandót kell majd készítenem haza, s talán lediplomázhatok. Az olasz nyelvű vizsgáimat is letettem. Az első vizsgám szóbeli volt, s 30-ból 27/28 pontot kaptam, s azt mondták, nagyon jó, amit mondtam. Hát én egy normális olasz mondatot nem bírtam kinyögni! (Bár szakmailag mindne jó volt, amit mondtam.) Rohadtul izgultam, meg ráadásul elég rendesen kikészítettek. Itt ugyanis úgy történik a szóbeli vizsga, hogy 9-re mindenkit behívnak egy terembe, mindneki leül, s majd egyenként kihívják az embereket az asztalhoz. Magyarul mindenki előtt vizsgázol! Hát ebből a szempontból nem bántam, hogy a lista végén voltam, de amikor az utolsó 5 ember előtt (akik közül én lettem volna az első) közlik, hogy nekik értekezletük van, s 1,5 óra múlva folytatódik a vizsga, kicsit kiakadtam. Végül du. 3-kor vizsgáztam!! Ja, s vicces volt: az egyik tanár megkérdezte, hogy én bejártam-e az órákra, vagy csak az anyagból tanultam. (Szinte majdnem minden órán bent voltam, s mindig Norbival mentünk, s mellette ültem!) Mondtam, hogy bejártam. Erre vizsga után az egyik csoporttársunk adott egy fuvart nekünk (első olasz csoport társ, aki nyitott felénk, leszlított!), s mondja: "Te nem mondtál igazat a tanárnak, hogy bejártál órára, mert én nem láttalak, viszont a norbit igen! AZt hittem, kiesek a kocsiból! Hát ennyir enem vagyok feltűnő személyiség itt Szardínián. Arról nem is beszélve, hogy az előbb említett tanár egy csomószor pont előttem állt meg, mikor magyarázott az órán.:-) A másik tárgyból (marketing) írásbeli volt, 10 kiskérdés, 1 óra. Hát az idő számomra kevés volt, de mindenhova írtam, mást nem, vázlatpontokban. Én jónak éreztem, de végül csak 23 pontot kaptam meg (itt 18-tól van meg a vizsga, a 30 pontból). Lányeg, hogy megvan. A héten írtuk meg az olasz kurzus vizsgáját, 42/48. Pedig jobb lett volna, ha az eszemre hallgatok, s nem másra! 3x javítottam, kétszer a jóról rosszra! Na mindegy, ez is megvan. Már csak 1 angol vizsga vár rám júni 3.-án, addig pihi, illetve beadandózás és sok-sok utazgatás! Szüleim jövő héten jönnek egy hétre, s bérelek kocsit, így kicsit körbejárjuk a szigetet. Máskülönben nem lenne lehetőségem ennyi mindent megnéznem, ugyanis itt cska kocsival érdemes közlekedni, s a kocsibérlésre meg soha nem fog össze jönni a társaság. Én meg nem erőltetem azt, ami nem megy. SZóval, jövő héten Hawaii, arról majd beszámolok a következő részben. Na, tehát áprilisban sem állt meg az élet. Megszerveztem, hogy jó sokan elmenjünk egy bórkostolóra. Csak 3 eurót fizettünk, kaptunk egy poharat, s indult a bórkostolás. Hát jó volt minőségi boroktól becsiccsenteni. Volt két nagyon jó bor, az egyiknek az íze a konyakmeggyre hasonlított, szóval nagyon bejött. :-)) Kár, hogy a rendezvény után megint mindenki hazament, folytatás nem volt. Egyszer elmentünk Castelsardoba is. Csodás egy kis város. Egy kis félszigeten, egy dombon van az egész. Bár rossz helyen szálltunk le, de legalább így a szép strandot is láttuk. Viszont innen be kellett gyalogolnunk a városba (kb. 5 km, s autóút mellett is kellett mennünk, ami azért itt nem veszélytelen), de megérte! Csodás kis város! Bár sok időt nem tudtunk itt letölteni, de ide vissza akarok még menni! A képek magukért beszélnek! S minden képet nagyban nézzetek meg, emr túgy érdemes! Kimentünk Sassari strandjára, Platamonára is! Ugyan nem a legszebb strand, de jó volt április közepén leégetni a hátamat! Múlt héten 4 napig folyamatosan kijártunk, s már fürdeni is kellemes benne! Április végén már fürödtem a tengerben!!! :-) Ez azért nem rossz, ugye!??? S az otthoni max barnaságomat is megszereztem már, meg hámlott is már a bőröm, ami otthon nem igazán szokott megtörténni. Máj 1.-től teljesen elindul a strandszezon itt, bár a turista szezon csak jún.-júl.-tól kezdődik. A héten kicsit felhős ugyan az időjárás, bár ma szép idő volt, viszont most esőt mondanak. Egyik nap Katerinával, a lengyel csajjal elmentünk Stintinoba. Gyerekek, mesés az a hely! Annyi kék színt látsz ott, hogy egyből megértettem, miért van az olaszoknak annyiféle kifejezésük a kékre. Nem győtünk fényképezni,s&nbsp; a strandja össze sem hasonlítható a platamonaival. A képek remélem magukért beszélnek!! Szardínia nagyon szép, főleg ami a természetet illeti, csak kár, hogy ezeket felfedezni a leginkább csak kocsival lehet. Tényleg mindnekinek ajánlom, hogy aki ide tanulni jön félévre, saját kocsival jöjjön! Meg aki nyaralni, az is! Ja, s hozza magával&nbsp; a párját is! Itt csodálatos lehet együtt megnézni egy naplementét! Hát ebben&nbsp; nekem nem lesz részem, sajnos! Aztán találkoztunk egy Algheroban élő magyar idegenvezetővel, aki már 8 éve itt lakik. Nagyon aranyos, s élvezetes volt az itteni dolgokat megosztani egymással. Olasz párja van, aki már nagyon jól tudja magyarul mondani: "Egy bort/sört kérek!" Ohh, most megy az egykori karikagyakorlatom (ritmikus gimnasztika)&nbsp; zenéje. Ezen is egy csomót filóztam mostanában. Nagyon hiányzik az olyan fajta mozgás. Nagyon szerettem az R.S.G.-t,&nbsp; közben tényleg nőnek érezheted magad. Meg a műkorcsolyavilágbajnokságot sme láthattam, bár youtube-on elég hamar informálódhattam a helyzetről.&nbsp; Következő életemben egy híres&nbsp; műkorcsolyázó szeretnék&nbsp; lenni, aki nem fog fagyoskodni annyit, mint&nbsp; én általában. :-)&nbsp; Irigylem azokat az embereket, akiknek valamiben nagyon nagy tehetségük van, s azt kamatoztatni tudják. Én sok mindenben vagyok jó, de nem vagyok semmiben tehetséges, sajnos:-(. Imádom Edvin Marton és Plushenko közös munkájukt hallgatni és nézni, valami olyan művészi, ami utánozhatatlan, s iszonyatul kifejezi minden belőlem áradó érzelmet. Ajánlom megnézésre: http://www.youtube.com/watch?v=UWZtD7IUNr4 http://www.youtube.com/watch?v=jnhN3ghi-7w&amp;feature=related Az utolsó Edvin Marton zenéjére jó sok sportos, s RSG-s képpel!! :-) Vagy Plushenkoval: http://www.youtube.com/watch?v=KpXnMnjN1vk&amp;feature=related S valami magyar is (Zorán), ami megfogott, nagyon jó a slide show, apukámnak felajánlva, hogy tudja, róla is megszoktam emlékezni anyák napján :-), s őt is szeretem: http://www.youtube.com/watch?v=rkKS2x6F8CI Volt pár party is áprilisban, de sajna a szórakozóhelyek lassan bezárnak és átköltöznak Algheroba, a partra. De ma a Tricicloba még lehet menni, s még mindig ingyenes a nők számára, tehát megyünk! Én legalábbis biztosan! ;-) Talán ennyi voltam mára, többi gondolataim legközelebbre halasztom vagy megmaradnak nekem. :-) Mindenkinek ugyanilyen szép, napos időt kívánok, mint ami nekünk van! S szeressétek egymást, legyetek boldogok, ja s nekem is írjatok pár sort, hogy mi van veletek! Puszi mindnekinek! :-)))
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1207171800/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1207171800/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1207171800/tpod.html Wed, 02 Apr 2008 19:00:17 -0400 Sassari, Italy 2008

Jump to the full
entry & travel map

Sassari, Italy

Buona sera Ungheria! &nbsp; Már majdnem egy hónapja, hogy nem jelentkeztem! Pedig tudtam volna mit írni, cska időm nem volt rá. Na ugye ez már jót sejtet? Igen, beindult az élet!!! Azért nem minden nap IHB van, de végre van társaság. A húsvétot sem kellett egyedül töltenem. Előre jelzem, most sem leszek rövid, sorry. Ráadásul szakdogaírás átka, hogy most aztán bő beszédű vagyok. &nbsp; Szóval: ott tört meg a magányos lét, hogy gondoltam, beülök Szilviék olasz órájára is, a kezdő csoportba, hisz nálam az alap lexikai szókincs elég erőteljesen hiányos. Na ott aztán annyira kezdők vannak, hogy inkább angolul beszélnek. Tudtam én, hol kell megfogni a nyulat! :-) Megismerkedtem 3 portugál lánnyal, 2 német csajjal. A portugálok aranyosak, de ők is a spanyolokkal vannak mindig, meg az olaszokkal, a mi emeletünkön, így valamiért eleve nem járunk egy társaságba. Egyébként nagyon nem szeretem az emeletem embereit, azaz ezt az összejárós csoportot. Állandóan elfoglalják este a konyhát, állandóan más emeletre járunk főzni, meg "bandázni". (Ezt a szót Szilvitől loptam. :-)) Ezek csak köszönnek, jobb esetben, aztán le sem szarnak. Én már volt, akihez odamentem valami ürüggyel, ezzel esetleges ismerkedést megkezdve, de aztán ennyi. Visszafelé nincs érdeklődés. Én meg már feladtam. De nem is bánom. Na, de visszatérve új ismerőseimre. Az egyik német csaj, Steffanie, meg később jött évfolyamtársa (közben pedig már párja lett) Dirk lettek a koli haverjaim. Steffi elég rám csimpaszkodott az elején, hogy csináljunk együtt programot, meg minden. Utólag látva, elég egyedül volt, meg Dirknek még az előző barátnője itt volt a srácot meglátogatni, addig ette az ideg is. Aztán mióta összejöttek (Dirk itt dobta az előző barátnőjét, ugye milyen édes love story?) már nem keres olyan sűrűn. Egyébként nagyon aranyosak, jófejek. S Dirk igazából már előttem is itt volt, de hazament vizsgázni, viszont visszafele kocsival jött, mert az autó itt elég jól jön. A tömegközlekedés elég szar itt. Irigylem is érte, bár én nem nagyon mernék itt vezetni. Egy, nem tudnak az olaszok vezetni, minden kocsi össze van törve, vagy meg van húzva. A főutak mentén állítólag egy csomó kereszt, meg sírcsokrok vannak. Na, de néha elhívtak engem is magukkal, mikor mentek valahova. Először elmentünk egy étterembe kajálni, a másik alkalommal, azaz pontosan múlt hét vasárnap pedig Alghero és Fertilia között elterülő homokos strandra. Farmerben és felsőben kifeküdtünk napozni. Jó volt. Dirk fürdött is a tengerbe, nem volt normális, rohadt hideg volt. Én bokáig mentem bele, aztán el is kezdtem hirtelen fázni. Jó kis lazulós nap volt. Képeket találtok. Velünk jött a másik német csaj is, Judith (göndr hajú). Hát, ő érdekes, ezt már az elején megállapítottuk, olyan visszahúzódó, de ugyanakkor megnyilvánulásaiban kicsit egoistának tűnik. Külsőre valahogy Anikó, volt osztálytársamra emlékeztet. (Remélem ezt nem veszi rossz néven). Csak aztán jött a hideg zuhany, bár az elején talán elég jól tudtam palástolni ezt a dolgot. Egyik este iszogattunk, aztán többiek unalmas témáját tekintve gondoltam, kicsit beszélgetek vele. Rákérdeztem a pasikra, van-e barátja, illetve volt-e. Erre ő: hát, igazság szerint neki barátnője volt. ..... Ok. Eddig sem volt, meg még most sem a "más" emberekkel, de ez az első, hogy a közvetlen közelemben van egy ilyen ember. S végül is, akinek elmondta, az előtt felvállalja. Például a strandon arról beszélgettünk, hogy volt egy bárban, ahol 2 hetente "más"-ok bulija van. Ugyanis van egy könyve, amelyben az összes európai ilyen hely benne van. Húú, ez durva! Persze nekem addig nincs bajom az ilyenekkel, amíg rám nincs kihatása. S remélem ez így is lesz. Nem tudja az ember, hogy az ilyen helyzeteket hogyan kezelje. De mielőtt bárki megkérdezné, na meg főleg szüleim megnyugtatására: nem, én NEM vagyok más, ilyen hajlamot sem érzek bennem. Engem még egyenlőre a férfiak izmos karjai vonzanak. :-) &nbsp; Jut eszembe, pasik (bocsi, ez ilyen csapongós fejezet lesz!). Többen kérdeztétek, milyenek az olasz digók. Meg milyen a pizza, fagyi. Jelentem ez Szardínia, amely ugyan része Olaszországnak, de itt szárdok élnek, szárd nyelvvel (amelynek még külön van É-i meg D-i változata), szárd kajákkal, szárd pasikkal! Autonómiájuk van, de álmuk a független Szardínia. Mint azt a képen látható zászlajuk is mutatja, meg a neve "quattro mori" (négy mór), ők a mórok leszármazottjainak tartják magukat, ezért feketék az emberkék a zászlón. Mutattak nekem már szárd népzenét, amelyben tény, van egy kis arab beütés. Amúgy az emberkéken a kendő lehet a szemükön, bár ez azt jelzi, hogy régen vakok voltak, azaz nem láttak a sok elnyomó hódítóktól. Azonban most már autonóm terület, így ma már általában a homlokukon van a fejkendő. S mindkét féle zászló hivatalos, legalább is ezt mondják a helyiek. Szóval pasik: nem, ők nem azok a tipikus olasz digók, elég kevés igazi jóképű srácot láttam itt. S sokkal fehérebb bőrűek szerintem, mint az olaszok. Tehát ilyen téren, csalódás. Pizzát nem ettem, mióta itt vagyok, fagyit csak egyszer, Algheroban, mert ott tényleg olasz fagyi van. Szóval itt a helyi specialitásokat kell enni, mint szamár- és lóhús. A lóhúst már volt alkalmam megkóstolni, meg állítólag néha a menzán is van. A szigeten egyébként még élnek vadlovak. Van szárd kenyér, meg szárd szalámi, szárd bor, a mirto (mirtuszból készült likőr), szóval ezek a jellegzetes dolgok itt. &nbsp; Vissza a társaságra... szóval húsvét. Vettem magamnak kis csoki tojásokat, na meg egy Kinder tojást. Ja, meg jó drága nyuszi csokit, mert az csak a német Lindt féle volt, ugyanis itt a csoki tojás a menő, nagy, becsomagolva, s a közepében különböző ajándékokkal, játékokkal. Kész üzlet!!! (A kép a boltban készült.) Húsvét előtti pár napban külön emberkék voltak ott az állványoknál, hogy segítsenek a vevőknek választani csoki tojásokat. Szóval ez tök mulis! (Jaj, amúgy a március 15.-ét megünnepeltük a magyarokkal, együtt főztünk, gulyáslevest, meg palacsintát, utóbbi elég érdekesre sikeredett, a rossz serpenyő miatt.) Az olaszok a húsvét vasárnapot inkább a családdal töltik, a hétfőt pedig barátokkal, kimennek a szabadba, de a lényeg, hogy náluk is ez az ivós nap! :-) A németekkel, meg a lengyel Katerinával elmentünk szombat este templomba. Majd megfagytunk. Fűtés nem volt, ráadásul 2 órás volt a mise (fél 10-től fél 12-ig voltunk ott). Utána gyorsan ittunk párat, így mentünk át a Húsvét vasárnapba. A vasárnapot a 3. emeleti konyhában töltöttük, Steffivel, meg Katerinával. Magunk módján tojást is festettünk. :-) Délután már az osztrák srác is átjött, meg az egyik olasz csajt is meghívtam vacsira (ő volt egy hetet Veszprémben még gimis korában, csere programmal). Gulyáslevest csináltam, meg a németek összedobtak egy salátát. Ízlett nekik. A 3. emeleten Steffiék révén egy csomó olaszt megismertem, s hihetetlenül aranyosak!!! Annyira mások, mint az 1. emeletiek, Érdeklődnek irántunk, kérdeznek, tanítanak olaszul, kijavítanak. Nekik köszönhetően egy csomót fejlődött az olaszom, már simán beszélgetek velük. Persze kisebb-nagyobb nyelvtani hibákkal. Meg ami nagy önbizalmat adott, hogy sokszor én voltam a legjobban olaszul tudó a külföldiek közül a társaságban, s mindig elmondták, én milyen jól tudok olaszul. Ez azért tetszik az egomnak! :-))) Azonban ha van nálam is jobban tudó a társaságban az annyira nem jó, mert azt észre veszik az olaszok, s akkor már simán beszélnek, s nem figyelnek ránk, akikre pedig máskor szoktak, hogy lassabban mondják, esetleg elismételjék. S minap kaptam egy hatalmas elismerést. Valaki mondta, hogy a kinézetem is olasznak tűnik. Többen is rám kérdeznek, hogy te olasz vagy? Aztán mikor rákérdeztem, hogy a göndör hajam miatt van-e, akkor mondták el, hogy nem, hanem a beszédem, az olasz hangsúlyom is olasznak tűnik. A többieken viszont hallatszik a külföldi akcentus. Ez tök jól esett. Egyébként sokszor észre veszem magam, ha felhőtlenül beszélek olaszul, akkor már tök az ő hangsúlyukkal beszélek. S ez tényleg nem csak bók volt tőlük, főleg, hogy egy lány kezdte el ezt mondani, a többi olasz meg helyeselte. Ez azért elég nagy elismerés volt, s tényleg ők kezdték el ezt mondani. Az egyik olasz csaj pedig húsvét vasárnap meghívott ebédre minket, mert előtte való nap kérdeztem, hogy mondja már el, milyen módon eszik ők az articsókát, mert mindenhol lehet kapni, egy csomóan veszik, de elképzelésem sincs, melyik részét eszik, stb. Erre csinált nekem articsókás pastát másnap. Végül is nyersen is lehet enni, bár annyira nem jó úgy, szárát, virágát is eszik, de felvágni kesztyűben kell, mert feketén fog a növény. Aztán ugyanúgy, mint bármilyen más, pl: brokkolis feltétet elkészíteni, aztán rá a tésztára. Finom volt. Jaj, tényleg nagyon imádom őket! Azóta is a 3. emeletre járunk inni, bandázni! Kár, hogy nem ott lakom. Bár az illegális internetem nem adnám fel könnyen. :-) &nbsp; Húsvét idején sajna esős idő volt, s csak kedden volt naposabb idő, amikor is a magyarok buszra kerekedtek, s elrobogtak Algheroba, a közeli turista városba. Itt láttam meg először a tengert Szardínián. Egy fagyival indítottunk, majd bejártuk a partot. Nagyon szép, aranyos kis városka. Nem sokáig voltunk ott, de ide még úgy is vissza fogok majd térni. Két kolis lengyel sráccal is megismerkedtem, talán majd ők is velünk bandáznak. A koli itt amúgy érdekes, nem karonként van, hanem össze-vissza: van itt közgázos, gyógyszerész, jogos, kémiás, bioszos, geológiás, stb. Szerintem ez nem rossz ötlet, így legalább nincs az a szeparáció, mint nálunk. &nbsp; Jaj, hát az élet nekem szánt húsvéti ajándékát el is felejtettem mondani! Este beragadtam a liftbe az két emelet között!!! :-) Állítólag 30 percig voltam bent, mire odaért valami ember, aki ki tudott szabadítani. A vicces, hogy aznap beszéltük a többiekkel, hogy vki a másik liftbe beragadt, s a vészcsengőt nem hallották, így a srác telefonján tudott segítséget kérni. Hát, mikor megállt a lift, megállt bennem az ütőér. Először nem is a vészcsengőt nyomtam, hanem azt figyeltem, nem-e mozog a lift? Aztán próbáltam a telefonon valakit elérni, de az nem működött, nem volt térerő. Na akkor kezdtem el parázni. Nyomtam a vészcsengőt, de mi van ha nem hallja meg senki? Ráadásul húsvétkor, mikor szinte az egész koliban csak mi voltunk. De mindenki hallotta végül, s a portásnak állítólag a számítógép képernyőjén ilyenkor meg is jelenik, hogy gond van. A csengő mellett segítségért is kiabáltam, a biztonság kedvéért, amit szintén meghallottak. Végül vagy 10-en odagyűltek a lift ajtó elé, s miután közölték, hogy csak várni kell, míg jön valamis szerelő, utána lekezdtek kint egymással dumálni, emberek megismerkedtek egymással, stb. Én meg addig bent voltam egyedül a liftben, miközben valami automatikus telefon egyfolytában megpróbált valami központot felhívni, ami állandóan foglaltat jelzett, csak 20 perc után vették fel. (Időbe, nem? S ők is csak annyit mondtak, nemsokára jön valaki.) Szóval túléltem. Onnantól kezdve, hogy tudtam, hogy tudnak rólam már semmi bajom nem volt. Na de azóta sem használom a koli liftjeit. Bár liftezni lifteztem azóta, tehát nincs fóbiám tőle. Hiába, az élet mindig tartogat nekem valami izgalmakat! :-)) &nbsp; S a húsvét hétfő sem maradt el locsolóvers nélkül, Norbi legényként kiöltözött, hajnali 8-kor bekopogott (későn feküdtünk le aludni), s elmondta a saját, kitalált, Szardíniás locsolóversét, ami nagyon ötletes volt, már amire emlékszem. Én olyan kómás voltam, állítólag a 3. kopogásra keltem fel, s fel sem fogtam, mi van, tehát a csoki tojás viszonzásként pár órával később történt meg. Bár szerintem ehhez kellett egy olyan beszélgetésünk is, amelyben kifejtettem, hogy a mai magyar fiatalok mennyire nem ápolják a hagyományokat, minden el fog veszni, ami magyarnak számít. Itt említettem a magyar locsolkodást is, s erre megígérte, hogy akkor majd ő jön, és meglocsol. :-) A locsolás szerencsére elmaradt. &nbsp; A húsvét utáni héten szinte végig minden nap bandáztunk, boroztunk. Jó volt. Suli sem volt, így egy csomót aludtam. Ne tetszik, hogy rászoktam a 9-10 óra alvásra, s nehezemre esik 9-10-kor felkelni. Ez nem Erika! Szóval most szoktatom le róla magam, felhúzom az órát. Tudom, hülyének néztek, de a sok alvást időpocsékolásnak tartom. (Ez ilyen elv.) Főleg most, mikor írom a szakdolgozatomat, minden óra számít. Már van 38 oldalam, tök büszke vagyok magamra, de még mindig egy csomó anyag vissza van, kérdőívet is készítenem kéne. Ezt a hetet még a szakdogának szentelem, de utána keményen az olasz vizsgáimra kell koncentrálnom, ami ápr. 16-18.-án lesz. A szakdoga leadási határideje máj. 14., bekötve. Hát ugye, ez Olaszo.-ból kicsit macerásabb, tehát időben haza kell küldenem, hogy szüleim elintézhessék a kinyomtatását, bekötést, na meg a Pécsre való lejutását. (Amúgy a témája a közgazdászhallgatók karriermenedzsmentje.) Vicces, a Külkeres szakdolimat is Olaszból küldtem haza kinyomtatni, s leadni a tanárnak, bár akkor még nem kellet beköttetni. &nbsp; Amúgy a csütörtöki napot elneveztük a nők napjának, így legalább a magyarok minden csütörtök este összejövünk, iszunk, s aztán a csajok mennek a Triciclo-ba bulizni, ahol minden csütörtökön ingyenes a csajoknak a belépés! :-)) &nbsp; Na, asszem nem fárasztalak tovább benneteket, a képeket viszont ne felejtsétek el megnézni! Ez megint egy ilyen mi történt velem fejezet volt, de még a héten írok egy inkább elmélkedős részt is. Remélem, azt is elolvassátok majd! Ciao! Ui.: Mielőtt bárki megjegyezné, igen, híztam, nem is keveset! Úgy hogy mindenkinek cipzárt a szájára! Ui 2.: Áááá, most jöttem rá, hogy a fényképezőmbe még a koreai idő van beállítva! Áááá. :-)
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1204928880/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1204928880/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1204928880/tpod.html Sat, 08 Mar 2008 18:21:40 -0500 Sassari, Italy 2008

Jump to the full
entry & travel map

Sassari, Italy

Helló mindenkinek!&nbsp;Nos, örülök, hogy ennyien aggódtok értem, na meg kitartotok mellettem. Asszem jó ötlet volt visszajelzést kérni mindenkitõl! Meg végre pár emberrõl is tudok, kivel mi van, mert voltak, akik már éves késésben voltak ezzel, ugyebár. Persze volt aki a magáról írandó pár sort elfelejtette, de elõbb-utóbb azért csak kihúztam belõlük azt a min 5-10 sort. :-)&nbsp;Nos, még a sulikezdés elõtti szombaton Norbi elvitt a Közgáz kar épületéhez. Azt hitem nem hiszek a szememnek. Gondoltam, mivel kint van a városból, az csak azért lehet, mert valami új épület. Hát nagyot tévedtem. Egy utolsó szocreál épület, ami belülrõl is bûzlik. (S ez komoly.) Nekem olyannak tûnik az épület, mint amit egykor kutatóbázisnak használhattak vagy mi. A betört ablakú portáról nem is beszélek. Az épületben a folyosókon egy pad sincs, amire leülj. Ráadásul az épület egyik felébe valami más hivatal van. A termek kicsik, feltûnõen, a legnagyobb elõadóba is olyan 60-70-en férnek max. be. A fûtést nem érezni, majd megfagyok 2 óra után. Hivatalosan fogalmam sincs, itt az órák hány órásak igazából, valaki csak 1-1,5 órát tart, valaki szinte megtartja a 2 órát.Nos, hétfõn el is kezdõdtek az órák. Mint kiderült, itt csak lesz majd még egy kisebb szemeszter, azaz lesznek órák, amelyek csak áprilisban kezdõdnek el. Most 2 órám van a Karon, az angol óra mellett. Üzleti stratégia és politika: 2 pasas tartja. Érthetõen beszél a pasas, bár kicsit hadar. De viszonylag megértem, s el sem hiszitek ez mekkora megkönnyebbülés. Persze vannak homályos foltok néha, de mégsem az van, hogy nem fogok fel semmit. Amúgy nem hiába veszek fel ilyen alap tárgyakat, hiszen nem új dolgokat akarok annyira tanulni, hanem a már tanultakat olaszul venni (saját helyzetemet is könnyítve). Itt nagyon részletesen veszik az alap dolgokat, ami miatt sokszor már azt hiszem, hogy nem világos, amit a tanár mond, aztán kiderül, hogy végig a BCG mátrixot próbálta bevezetni. Nem tudom, én arra emlékszem, nekem anno csak elém rakták a mátrixot, hogy ez így van és tanuld meg. Nem vezették be elõtte 9 dián keresztül. :-)) (A vizsgától félek azért, mert szóbeli lesz, ráadásul valami 3 könyv van!)Marketing: szinte be sem kell járni, mert többféle évfolyamról járnak be, s valakinek csak az alaptantárgy kell (5 kredit, áprilisig, mint én), míg a többiek május végéig járnak erre a tárgyra, s órán inkább csoportokban fognak dolgozni, mivel egy esettanulmány versenyben fognak részt venni, meg egy márkáról írnak majd beadandót. Szerintem egész jó, hogy ilyen gyakorlatiasra veszik a dolgot, bár én ezekben nem veszek részt, én csak a könyvbõl vizsgázom jó pár emberrel együtt. (Ami 400 oldal!) Nõ tartja, nagyon lassan beszél, s érdes hangon, néha a k betût már majdnem úgy ejti, mint a hollandok. :-) Értem, mirõl beszél, bár õ a "cs" betû helyett "ss"-t mond. Hiába, ahány olasz hely, annyi nyelv.Ezekbõl a tárgyakból április közepén vizsgázom majd.Angol óra: továbbra sem haladunk nagyon. Legutóbb a kcw-ket (=key contant words) kellett az angol szövegben megtalálni. De ehhez begyakoroltuk, hogy pl egy mondatban mik a kcw-k. Hát asszem már tudom, miért nem beszélnek angolul az olaszok. Olyan hülye szavakat kell aláhúzni, hogy az kész, az egész mondat lényegét értelmetlenné teszi. Mivel nem csak aláhúzni kell, hanem volt, hogy külön ki kellet írni. S ilyen példákat fog vizsgára berakni. Sok nyelvet tanultam már, de ez az a módszer, aminek semmi értelmét nem látom. Itt látszik, hogy a nõ inkább bölcsész/nyelvész, s nem közgazdász. Közgazdasági angolnál már nem arra kéne rámenni, hogy hogyan értsünk meg egy szöveget, szerintem (ráadásul azt is a legidiótább módszerrel). Viszont amikor már azt kérte, hogy az angol szöveget tömörítsük le olaszra (hogy lássa, megértettük-e a lényegét), na akkor már kisebb bajban voltam. :-)Olasz óra: sok új szót tanulok. Szeretem s jó, még néha keveslem is a heti 3 alkalmat, szívesen járnék minden nap.Amúgy napról napra javul az olaszom, s ami a legfontosabb, merem használni, nagyobb önbizalommal állok ki, még akkor is, ha tudom, hogy nem helyesen beszélek. Ma például olasz SIM kártyát vettem magamnak egyedül. S szinte mindent megértettem. Bár hosszabb párbeszédeket még mindig nem folytatok. Szinte minden nap az olasz nyelvvel foglalkoznék, ha nem lenne a nyakamon egy szakdolgozat megírása, amivel nagyon rosszul állok. De ezt inkább hagyjuk, szerintem ezzel nem csak én vagyok így.&nbsp;A városban nem nagyon mászkálok már, a lényeget a belvárosban már láttam, bár pl. a múzeumba még nem mentem el.&nbsp;Viszont van egy tény, aminek örülök. Jönnek szüleim meglátogatni május közepén, 1 hétre. Pont úgy foglaltuk a repjegyet, hogy a szardíniai ünnepségen is részt vegyenek. Bár nehezen szülték meg ezt a döntést. Elém álltak, hogy döntsek: Svájcba menjenek egy szervezett útra (ami tényleg jó program volt), vagy engem látogassanak meg. Én döntsem el, hogy õk mit csináljanak!? Ráadásul két különbözõ típusú útról van szó. Én persze nem döntöttem, elmondtam mindegyiknek az elõnyét, hátrányát, aztán õk meg így döntöttek. Végre, egyszer õk jönnek utánam, s nem én utánuk! :-))&nbsp;Megérkezett szerencsésen a másik magyar lány, Szilvi, barátjával együtt. Már találkoztunk is. Végre, valami színfolt a társasági életemben! Múlt héten szenvedtem, de nagyon! Se ember, semmi buli. Gondoltam, nehogy én legyek már a befelé fordulásomokozója, én felkerekedek, s elmegyek abba a hirdetett Erasmusos buliba. A poszterre csak azt nem írták oda, hol van a megnevezett hely, meg mikor kezdõdik a buli. A szervezõk neve, telószáma volt még a poszteren. Én írtam a csajnak sms-t írja meg, hova, mikor kell menni. Visszaírta, melyik utca, de hogy mikor azt nem. Én neten rákerestem még a helységre. Kiderült, nem is abban az utcában van, amit a csaj megadott (bár tény, közel volt hozzá). Én este 10-kor egyedül felkerekedtem, hogy talán ilyenkor már lesz valami. A 2 utcát kétszer is végigjártam de Triciclo nevû helyet sehol nem találtam. Negyed órás keresés után megkérdeztem egy csajt, aki megmondta hol van. Még jó hogy nem vettem észre a helyet. Be volt zárva, redõny lehúzva. Próbáltam hívni a csajt, 2x kicsörgött, nem vette fel, a srác szervezõ meg ki volt kapcsolva. 3x-ra a csaj is ki volt kapcsolva. Szóval errõl ennyit. Jövõ héten megint lesz valami Erasmusos party, arra már muszáj valahogy eljutni. Bár ugyanaz a csaj a szervezõ.Nos, ez a party, ami nem volt annyira mélypontra tett, hogy az üveg boromat, amit vettem, másnap reggel (!!!) megbontattam, s elkezdtem egyedül inni. EGYEDÜL! Szórakoztattam magam. Sõt, vasárnap este elmentem templomba is!!! Otthon soha nem járok, attól függetlenül, hogy hiszek Istenben. Legalább emberekkel voltam körülvéve, meg "események" tanúja lehettem. Például az egyik papnak mise alatt megszólalt a telefonja. Erre õ felálll, elõveszi a reverendából a mobilját, s kisétált vele. Azon erõlködtem, ne nevessem el magam hangosan! :-)) Ha ez Koreában történt volna meg, meg se lepõdtem volna, hisz ott az ember oda van kötve a mobiljához. Na de egy mélyen hívõ Olaszországban!? Aztán a végén két hajléktalan pusmogásának is tanúja lehettem. Utána a mellettem ülõ nõvel jobban figyeltünk a táskánkra. :-)&nbsp; Mindezektõl függetlenül jó érzés volt templomban lenni. Ugyan nem értettem a misét, de valahogy a lelkem megnyugodott, s ez kellett, mert már mélyponton voltam kicsit. A sok egyedüllétet azért sem szeretem, mert akkor sokat gondolkozok saját magamról, ami nem tesz jót. Elvileg nem is ezért jöttem ide Olaszországba. De legalább az órák lekötnek. Na meg most már néha a magyarokkal is talizom. Hiába, ahogy Aronson is megírta, az ember társas lény.Amúgy egy francia Erasmusos csajjal is megismerkedtem, aki már szeptember óta itt van, de elég érdekes. Nagyon félénk, visszahúzodó, általában csak a suliról beszélünk.Õszintén szólva, nem tudom már hányszor eszembe jutottak a koreai esték, sörözések, az ottani haverok. Komolyan mondom, visszasírom. Én sem gondoltam volna, hogy Koreában nagyobb társasági életet fogok folytatni, mint itt. De még mindig naiv vagyok: hátha még lesz ez jobb is!!! Muszáj, hogy így legyen, különben beleõrülök. Csak ne magamat hitegessem ezzel a naivitással, mert akkor annak sem lesz jó vége. Na de nem kell sajnálni, elég, ha én teszem azt magammal. Meg azért az is tény, hogy a múltkori borozásom óta csak javult a kedélyállapotom, ma meg már felhõtlenül vidám is voltam. :-)) Talán nõnapra ez volt az ajándék az élettõl...&nbsp;Majd jelentkezem!&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1204045920/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1204045920/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/5/1204045920/tpod.html Thu, 28 Feb 2008 15:05:35 -0500 Sassari, Italy 2008

Jump to the full
entry & travel map

Sassari, Italy

Üdv mindenkinek Olaszországból, Szardínia szigetérõl, Sassariból!&nbsp;Hát, ismét külföldön...gondolom egyeseket ez nem lep meg.&nbsp;Nos, Korea után 2 hónap a családdal nagyon jó volt. Bár elég stresszes is, a vizsgák miatt. Valahogy nem volt idõm Olaszországra felkészülni, megint ugyanaz, mint Koreánál. Szinte félig tudatlanul jöttem ide. Vettem egy útikönyvet megint elõre, de nem sokat tudtam belõle olvasni.Utolsó napokig vizsgáztam, meg tanulmányi ügyeket intéztem. S még be se tudtam fejezni, egy csoporttársam fogja elintézni nekem, amiért elõre is nagyon hálás vagyok. Szóval nem voltam ráhangolódva az utazásra, meg fel sem fogtam, hogy megint nem látom majd 4 hónapig a családomat. Persze van, aki erre rálegyint, hogy ez csak 4 hónap, vki éveket van távol a családjától. De ez családonként változó, vki szinte örül annak, hogy távol lehet az õsöktõl, meg önállóan élheti az életét. Nekem viszont van egy olyan családom, ahol az emberek igazán szeretik egymást, s igen is részt akarunk venni egymás életében, látni akarjuk egymást, no meg megbeszélni a problémákat. Önállósággal semmi problémám, megállom a helyem. De amennyire szeretem a változatosságot, olyannyira vannak "biztos pontok" az életemben, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy biztonságban érezhessem magam. Ilyen a családom, no meg a szobám, amihez ragaszkodom is, még akkor is, ha anyum ideiglenesen vasalószobává alakítja át (a hálószobáról meg még csak álmodik, de én nem engedem!). :-))Érdekelne, hogy nektek is vannak ilyen biztos pontjaitok az életetekben?&nbsp;Tehát febr. 21.-én útnak indultam. Megint éjjel 1-kor indultunk otthonról a reptérre, ahonnan hajnali 5-kor indult a gépem. Szüleim vittek fel. Most nem volt sírás... ez haladás anyukám részérõl. Gondolom azért az is megnyugtató, hogy most csak a majdnem szomszédos Olaszországba mentem, s nem a világ másik felére.&nbsp;Nos, Szardíniára eljutni olcsón nem a legegyszerûbb, mivel mindenképpen át kell szállni, s hogy ez is passzoljon, na meg 20kg-ot is vihessél, ahhoz rendesen meg kell szervezni az utat. Wizzair-rel jöttem Rómába, onnan pedig AirOne-al Algheroba (ez kb 30 km-re van Sassaritól). Ez volt a legegyszerûbb, én nem akartam kompozni, meg vonatozni, az hosszú is, meg a kompozásból már szereztem élményt Korea-Kína között. Féltem az átszállástól, mert 1,5 órám volt, hogy ki- s becsekkoljak. De végül minden rendben ment. A csomagom kb 23 kg volt, de mindenhol felengedték. Reggel 10-kor landoltam Szardínián. S ugyan éppen elõtte eshetett az esõ, mert vizes volt a beton, de egybõl megcsapott a fülledtebb levegõ. Elég kis reptér az algheroi, összesen csak 2 gép volt ott, s simán közlekedhettünk a gép és az épület között. A buszmegállót is hamar megtaláltam, szóval minden egyszerûen ment. A reptéren már éreztem, hogy Délre jöttem, a pálmafák éreztették ezt velem. De mégis fura érzés volt bennem. Alig voltak emberek, kis reptér, közelben semmi. Aztán a buszos út szinte megijesztett. Mintha utolsó vidéki utakon ródeoztunk volna. Ráadásul sehol egy épület, cska mezõgazdasági épületek, meg birkákat láttam legelészni. Kezdtem félni, hogy hova is jöttem. Tudtam, hogy Sassari Pécsnél is kisebb város, de azért valami életre vágyom. Mikor beértünk Sassariba, akkor is az ipari részén jöttünk végig, nagyon sok omladozó, lelakott épületet láttam. S akkor még a pályaudvar is érdekes volt, egy nagy betonudvar, ahol valami sárga fém vázszerkezet van csak felhúzva. (fotó) Ekkor már kezdtem azt hinni, hogy tényleg a világ legutolsó kisvárosába jöttem.Hát, elég fáradt voltam, tény. Norbi, aki szintén a KTK-ról jött ide, már várt a pályaudvaron. Szerencsére a kolija (ami már az enyém is) közel volt, le tudtam rakni a cuccokat, aztán irány a bejelentkezés, s ügyintézés. Norbi szorgalmazta végül is ezt a dolgot, én tuti beültem volna egy taxiba, s irány a szálloda, ahova mennem kellett volna (1 napot fizetett a suli nekem). Így nem másnap, hanem aznap sikerült még kisebb adminisztrációs dolgokat elintézni. Még a kolis pasihoz is eljutottunk, ahol ki is tudtam egybõl fizetni 2 hónapra&nbsp; akolit plusz a kauciót, így végül már aznap a koliban aludhattam. Ennek persze a koordinátor nem örült, mert hogy a suli kifizette a szállodát. Norbi is mondta, hogy menjek el a szállodába aznap, mert ott jó, van TV, hûtõ. Nos, én hulla fáradt voltam, TV-ni amúgy sem szoktam, szóval maradtam az én kis jó helyemen, a sok csomagot nem akartam megutaztatni. Örültem, hogy a végleges helyemen lehetek. Sõt aznap már a menzán is kajáltam, még azt a kártyámat is el tudtuk intézni. Fura is volt, hogy mindent ilyen hamar sikerült elintézni, mert ugye az olaszoknál általában minden lassabban megy a megszokottnál, na a sziesztaidõrõl nem is beszélve. Fura megint hozzászokni, hogy 12/13-tõl 16 óráig nincsenek nyitva a boltok, irodák, stb.&nbsp;Nos, a koli egy teljesen új épület, ez egy irodaház, vagy mi, szóval csak egy része a koli, aztán lesznek még itt irodák körben, illetve alattunk van egy szupermarket is. Sok minden van egyébként a közelben, szóval jó helyen van. Ha már a boltot említettem, itt digitális árkijelzõk vannak a polcokon. Meg nagy kosarak, amiknek a nyelét ki lehet húzni, aztán húzhatod magad után a kocsit. Nekem tök tetszik, de aki nálam magasabb, annak már kényelmetlenebb. Bár ez a bolt kicsit drágább. Voltam egyszer Auchanben is, ahol vettem "olcsóbb" poharat, tányérokat. De az egyik legolcsóbb bolt, ami szintén a közelben van az a EuroSpin. S ott árulnak olyan felvágottat is, aminek magyar szalámi a neve (salame ungherese), az az egyik legolcsóbb. S figyeltem, egy csomó olasz azt vitte. Persze tudni kell, hogy ez a termék olasz, csak a nevében van benne a magyar, s hasonlít a téli szalámihoz. De mégis jól esett, hogy ez a neve. Meg találtam termékeket, amire magyarul is rá vannak írva a dolgok.A koliban egyfõs szobában vagyok, amihez tartozik egy ágy, egy szekrény, egy íróasztal könyvespolccal, meg egy fürdõszoba. Szóval jó helyem van. Valahol örültem, hogy egyedül vagyok, bár a beilleszkedést biztosan jobban elõsegítené, ha egy olasszal lennék egy szobában. Nos, az olasz nyelvtudásomról ne is beszéljünk. Még jó, hogy Norbi kísért mindenhova, aki felsõfokon tud olaszul. Itt senki nem próbált meg velem angolul beszélni. (Ezen mondjuk nem vagyok meglepve.) Néha alig értek dolgokat, egy csomó mindent elfelejtettem olaszból, néha még alapvetõ dolgokat is. Koreai nyelvtanulás után mondjuk nem is csodálkozom. Szóval felköthetem a gatyám, ha nem akarom visszafizetni az ösztöndíjat, mert nem tudtam levizsgázni. Ugyanis itt olaszul hallgatom az órákat. Szerencsére van Erasmusosoknak olasz nyelvóra, heti 3x2 óra, ami jól jön. Egy olasz tankönyvünk van, ami nagyon tetszik. A haladó csoportba kerültem be, az is az én szintem, amit még értek, meg tanulnom is kell hozzá.Nos, másokat nem nagyon ismerek itt. Valahogy nem került rá sor, meg én sem voltam kezdeményezõ típus, fõleg mivel normálisan sem tudok olaszul. Mert külföldi Erasmusosok nem nagyon vannak, hisz ez csak kisváros. Meg velük is csak olaszórán találkozom, s legtöbbjük spanyol, akiknek valljuk be, kevésbé van problémájuk a kommunikációval. Szóval, az a híres nagy Erasmusos élet itt nem nagyon lesz, szerintem. Nem tudom, ezt meddig fogom majd így bírni. Majd meglátjuk, mi fog ebbõl kisülni! Ami bíztat, hogy jön még egy magyar lány Sassariba, a barátjával, aki nagyon aranyos. De amint felfejlõdik az olaszom, talán az olaszokkal is elõrébb jutok.A nyelv miatt van bennem bõven félelem!&nbsp;Nos, a suliról. Itt elég érdekesen mûködik. Már csak ha azt nézem, hogy egy Kar is több épületben létezik, szerte széjjel a városban. Külön van a Kar épülete, ahol az órák vannak (facoltá), meg a Kar irodái (dipartimento). Utóbbi itt van nem messze mellettünk, de az elõbbi kint van valahol a búsban, amit még a térkép sem jelöl. De busszal el lehet jutni. Valami hegyen van állítólag. Jaj, itt vannak olyan édi kis buszok, majd egyszer csinálok róluk fotót is. Az órák nem rendszerint vannak, hanem 2 hétre tudod elõre csak az órarendet, s éppen amikor tartják, akkor van. Ráadásul ütköznek, város minden részében vannak órák, szóval nem egyszerû azokat a tárgyakat csinálni, amit te elõre eldöntöttél. Itt nem kell a tárgyakat felvenni, szabadon látgathatóak, csak a vizsgára kell jelentkezni. Szóval érdekes. Remélem az elégséges számú tárgyakat tudom majd teljesíteni. A legkönnyebb órákat próbálom felvenni, hogy biztosan meglegyen az a 15 kredit, ami kell az Erasmushoz. A héten volt már angol óránk. Hát, vicces, de tényleg! Angol szót ritkán hallasz az órán, inkább csak olaszt, s amit vesznek is, nevetséges. Ma pl. azt kellett csinálnunk, hogy voltak példamondatok, amelyekbe egy álszót, a "flaff"-ot mindig berakták, s oda kellet írnod hogy az milyen nyelvtani minõsítésben szerepel ott (ige, fõnév, határozó, vagy melléknév). S ezt csináltuk 1 órán keresztül. Az elsõ órán meg annyi volt a feladat, hogy kellett írnunk a füzetbe egy állító, egy tagadó és egy kérdõ mondatot. :-))&nbsp;Na mindegy, mivel én úgyis az olaszt akarom tanulni, hát itt is több módom van rá, mint az angolra.Jövõ héten már 2 másik órám is lesz, ha minden igaz. Egyik marketing, a másik meg üzleti stratégia és politika. Hát azoktól még jobban félek, azok tényleg már csak olaszul lesznek.A többirõl meg még fogalmam sincs, hogy lesznek.&nbsp;A menzáról is egy kicsit. Az is egy külön álló épületben van, szerintem egyik sulihoz sem annyira közel (az összes diák idejár), tehát oda is külön el kell menni. Itt van egy kártyád, amire veszed a kajákat, s azokat úgy húzzák le, mikor mész enni. Egy ár van csak, ami nekünk drágább, mint az ittenieknek, de még így is féláron, 2,25 euró. Viszont ezért annyi kaját kapsz! Nekem abból van a reggelim és vacsorám nagy része is. (Persze a fiúk általában mindent meg tudnak enni.) Ami fura, hogy a kaját mûanyag tányérokban adják, meg az evõeszköz, pohár is abból van. S mindenki legalább 2-3 poharat vesz, mert annyi vizet töltenek ki maguknak. Nem tudom, de én pazarlásnak és felesleges szemét gerjesztésnek látom ezt. Na, de a kajára visszatérve. Elõször vehetsz paninot (zsemleszerûség), amibõl egybõl kettõt szoktam (ez a reggeli-vacsorám), aztán vehetsz egy gyümölcsöt (legalább 4-bõl választhatsz: mandarin, narancs, kivi, körte, banán, alma) vagy ha van joghurtot, aztán választhatsz egy köretet, ami általában saláta, zöldség, vagy krumpli, aztán egy második fogást, ami hal, vagy valamilyen hús (vagy ez helyett hideg kaját is kérhetsz), aztán jön az elsõ fogás, ami általában valamilyen tészta, vagy gnocchi (gombóc?) vagy pl ma volt risotto, meg néha van lasagne. Szóval képtelen vagyok mindezt megenni. Végül is nem adnak egyikbõl sem nagy adagot, hanem csak (szerintem) egy normál adagot. Tehát kajára nincs panasz. Menzára lehet menni ebédelni és vacsorázni is. Vacsizni fél 8-tól lehet menni (mert az olaszok általában késõ este esznek, ugyebár). Szombaton is van menza, csak vasárnapra kell gondoskodni kajáról. Az elsõ vasárnap Norbival együtt fõztünk, s a szegények levesét ettük, ami volt, azt raktuk bele, azaz hagymát, krumplit, és répát. Találtunk vegetás leveskockát, azzal, meg sóval ízesítettük. Koliban van konyha, ahol van sütõlap, sok asztal, mosogató tálca, stb, bár sütõ nincs. Egy kisebb hûtõ van, ami dugig van, meg néha érdekesen néz ki, szóval semmink nem fér be. Egyenlõre a kis erkélypárkányomra rakom ki a dolgokat, de ez nem sokáig mehet így. Napközben azért itt már jó idõ van.Ja, idõ! Pár nap után már a tavaszi széldzsekimet vettem elõ, sõt volt, amikor az sem kellett. Voltak már szép napos napok is. Úgy örültem neki, erre vártam végig otthon! Már nagyon elegem volt az utóbbi hetek dermesztõ hidegeibõl otthon! Otthon most milyen az idõjárás?&nbsp;Városról: ez egy picike város, kb 125.000 fõvel. Dimbes-dombos, általában mindig felfelé kell mennem ha indulok valahova. :-)&nbsp;Miután mászkáltam egy kicsit már a városban, így a szebbik oldalát is megmutatta már. De tény, ezt be kell vallani, hogy az épületek falai tényleg omladoznak, elég rossz állapotban vannak. Tehát ha látsz valami szépet, akkor körülötte biztos van olyan dolog, ami rontja az esztétikai hatást. Én a Rosello kúton döbbentem le, ami állítólag a város jelképe. Hát egy lépcsõn lemész egy völgybe, ott van a kút, de körülötte a völgyben gaz, nem sokkal mellette valami illegális szemétlerakó hely, meg régi, omladozó épületek. (Fotók vannak). Ha a fotóknál megakadt volna a szemetek azon a barnás dolgokon, ige, az kutyakaki! Azzal van tele a város. Mivel zöld terület nem nagyon van, így a betonra végzik a dolgukat. Elég sok a kutya itt, egyébként. Szóval erre a kakira figyelni nem lehet, mert tényleg mindenhol van. Én már nem figyelek rá, de eddig hála Istennek még nem léptem bele, legalább is nem éreztem. :-)Vannak ilyen közkertek is a városban, ezeket éjjel zárják. Így legalább elviselhetõ állapotban vannak. De amúgy aranyos kis város. (De õszintén megvallva Reggio Calabria szerintem szebb volt, akármennyire is csótányok szaladgáltak ott az utcán.) De majd pár hónap után lehet más véleménnyel leszek majd már.&nbsp;Koliról még annyit, hogy koedukált, lányok, fiúk együtt egy emeleten. Az én szobám is a Norbi szobája mellett van. Hát, Korea után komolyan mondom, még fura is volt. Éljenek a kulturális különbségek!A következõ viszonthallásig!
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1203171720/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1203171720/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1203171720/tpod.html Sat, 16 Feb 2008 11:22:37 -0500 Dél-koreai, (leginkább szöuli) tanulmányaim és utazásaim. My experiences and studies in South Korea, Seoul.

Jump to the full
entry & travel map

Paks, Hungary

Hello újra!Nos, gondoltam írok egy fejezetet, ami már az itthoni életrõl szól, hisz azért Koreából hazajönni nem olyan, mint Európa vmelyik államából.Hát, a repülõre simán felengedték a csomagom, minden rendben ment. Az út hosszú volt, 10 óra Rómáig, majd pár órát kellett várnom az átszállásra. Rómáig egy kislány bõgte végig az utat, aludni nehezen tudtam. De ami így emlékezetes, mikor elõször hozták a bárpultos kocsit,s itallal kínáltak. Felragyogtak a szemeim! Hát, én vörösbort kértem! :-) (Mert ugye Koreában sörre szoktam rá, az volt az olcsó, a bor meg luxus cikknek számított.)S hazafele már maradtam a nyugati kajánál, mert ismét Bibimbap volt a koreai menü, s az első emlékek nyomán ezt inkább kihagytam. ;-)Budapestre a gépem már fél órát késett, de rendben megérkeztünk, sőt egy volt Külkeressel is összefutottam a gépen, mellette ültem. Bár az utolsó órában bealudtam, mint akit kilőtek&nbsp;a sorból. Addig bírtam ébren, már hulla fáradt voltam (biológiai órám szerint már másnap reggel 6-7 óra volt). De aztán megérkeztünk, s megint éber lettem.Szüleim és bátyám jöttek fel a reptérre. Anyukám, a rejteni próbáló, de mégis kislányáért aggodó személy, mikor meglátott, elkezdett pityeregni, s a következőkkel fogadott: Na, végre itthon vagy már! :-)) Asszem ebben a mondatban minden volt. Én meg szóltam, hogy nekem ne sírjon itt! (Közben én is nyeltem vissza a könnyeimet.)Tény és való, hogy azok az ölelések és puszik kicsit mások voltak, mint a mindennapiak. Szerintem mindenkiben benne volt az, hogy "hú, szerencsésen megérkezett, épségben van,&nbsp;ezt is megúsztuk". :-))Ugye, nem haza, Paksra vittek egyből, hanem Balatonfüredre, az üdülőbe ahol a karácsonyt mindig tölteni szoktuk. De ami fura, hogy azokkal ez emberekkel, akik ott szoktunk lenni, amúgy is csak évente szoktunk talizni, így senkinek nem vlt olyan érzése, hogy hú, nem láttuk Erikát fél évig. S nekem is olyan volt, mintha tegnapelőtt mentem volna el Magyarországról. S ez sokáig így volt. Éltem a mindennapokat, élveztem a füredi üdülő által kínált kényelmet, meg hogy a cslaádommal lehetek. Akkor nem is vágyakoztam Korea után, hiszen annak örültem, amit fél évig hiányoltam. Viszont az furának tűnt, hogy az emberek meg sem kérdezték, milyen volt Korea, vagy ha igen, az én "Jó" válaszomra további kérdést nem is tettek fel. Vagy ha valamiről eszembe jutott Korea s arról elkezdtem mesélni, akkor úgy az az embereket nem érdekelte, mintha nem is mondtam volna semmit. Ez nem bántott, hisz elég nehéz másnak egy abszolút nem ismert kultúrába beleképzelnie magát, de azért a reintegrálódásomat segítette volna, ha legalább reagálnak az élményeimre. S ami a legfurább, hogy kb hazaérkezésem után 1 hónappal kezdtek az emberek (főleg a barátaim, akikkel végre tudtam talizni) kérdezni Koreáról, de úgy, hogy tényleg őket érdekelte.21.-én éjjel, mikor Füredre értem lehozták még nekem az unokahúgomat, aki felébredt az éjjel. Első szava: "Nénje! (Puszit adott)....Papa!" Szóval 5 másodpercig voltam érdekes számára! :-))Füreden ugye én voltam a karácsonyi ajándék a családnak, persze sok szuvenírt is hoztam haza. Viszont, ami szégyen de még az időátállástól szenvedve (8 óra eltolódás), na meg a betegség miatt Szenteste fél9-kor mentem ágyba, egyszerűen nem bírtam tovább.Persze, ahogy Füredről megérkeztünk, egyből bele kellett vetnem magam az életbe, pontosan a dupla vizsgaidőszakomba. Januárban 7 vizsgát kellett letennem, hol Pécsen, hol Pesten. Plusz beadandók. Kicsit stresszes is lettem, mert közben beteg is voltam. Hazaérkezésem után 2 nappal megfáztam Füreden, s elég komoly szövődményei lettek. Bedugult a fülem, középfülgyulladás (ugy, hogy nem is voltam náthás), meg kezdődleges tüdőgyulladás. A fülemmel nem csináltak semmit, hogy majd pár hét múlva kidugul. Hát nem, aztán éppen kijöttem a tüdőgyulladásból, rá 1 hétre újra megfáztam. Persze amúgy is elakartam menni fül-orr-gégészetre, mivel a fülem még mindig be volt dugulva, s alig hallottam rá. Hát hétfőn felszúrták, de végre hallok! Gyógyszert alig bírtak felírni, mivel előtte már beszedtem&nbsp; a legerősebb antibiotikumokat.&nbsp;Most hétfőn még megyek kontrollra. Már jobban érzem magam, s remélem vége&nbsp;lesz már ennek a sorozatnak, mert már elég nehezen viseltem. Bár, mindig mondom, lehet csak már Szardíniára kell mennem, s újra nem lesz semmi bajom.&nbsp;:-)Január végén jött el még egy holt pont. Kezdett koreai honvágyam lenni. Láttam a kint maradt koreai osztálytársaim képeit, amiről csak ketten hiányoztunk. Többen&nbsp;akkor töltötték fel netre az utolsó hetekben, napokban készült képeket is. Hiányzott minden: az emberek, a bulik, a kaják, a koreai élet. De már ezen is túl vagyok.Már túl vagyok a vizsgákon, a héten fejeztem be, s végre lazíthatok egy kicsit. Túl feszült voltam, s kemény is volt ez a 2 hónap.&nbsp;Bár készülnöm kell, mert 5 nap múlva újra repülök el 4 hónapra. :-)Van egy dolog, amiről mindenképpen írni szeretnék! Amiért megszakad a szívem, először a hírt sem hittem el. Elég friss hír: február 10.-én éjjel egy hülye őrült koreai (mert mást nem tudok rá mondani) felgyújtotta a Namdaemun kaput, Korea 1. számú nemzeti kincsét! Szöul régi városkapujából kettő maradt fent: a Namdaemun, a főkapu, amelyet közelről is meglehetett nézni. S Dongdaemun, a keleti kapu, ami a koreai blogom kezdő fényképén szerepel.6 óra alatt elégett a fából készült teteje. Korea legrégebbi, 600 éves emlékműve, ami túlélte a japán inváziót, a koreai háborút! Ez olyan, mintha nálunk felgyújtották volna a Mátyás-templomot, vagy lerombolták volna a Hősök-terét. Tegnap megnéztem a videókat róla, s borzalom, a könnyeim kicsordultak! S mindezt egy olyan koreai ember tette, akinek vmikor kisajátították a házát, s nem kárpótolták. Mérges volt az államra, s már többször próbált állítólag kárt tenni bizonyos nevezetes heyeken, meg közlekedési káoszt okozni. Egyszerűen alig lehet elhinni! Ajánlom mindnekinek figyelmébe az alábbi linkeket:http://edition.cnn.com/2008/WORLD/asiapcf/02/11/skorea.landmark/index.html&nbsp;(itt a videokat nézzétek meg)http://www.youtube.com/watch?v=LWHrCD8xrVQ&nbsp;(ez a leginkább kifejezi, milyen értékes dologról van szó)http://index.hu/gal/?dir=0802/bulvar/korea/&nbsp;(képek)http://tv2.hu/2008-02-11/Leegett_Szoul_leghiresebb_nevezetessege_-_VIDEO/Asszem azon szerencsések egyike vagyok, akik még az eredetit látták, ennek emlékére rakok is fel róla pár képet ide.Tudom, nem a legboldogabb dologgal fejeztem be a koreai blogomat, de most ez a legfrisebb dolog.De ahogy említettem, febr. 21.-én hajnalban indulok Szardíniára, Sassariba.S igen, arról is fogok blogot írni, akár tetszik-akár nem! ;-)THE END
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1198233120/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1198233120/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1198233120/tpod.html Sat, 16 Feb 2008 09:19:47 -0500 Dél-koreai, (leginkább szöuli) tanulmányaim és utazásaim. My experiences and studies in South Korea, Seoul.

Jump to the full
entry & travel map

Seoul, Korea Rep.

Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!Most írtam ide egy csomót, s elveszett, enyhén felhúztam magam, így talán rövidebben, de megpróbálom uazt leírni, amit már egyszer megtettem.Szóval már itthonról írom meg a koreai blogom végét, mert befejezetlenül nem hagyom!Tahát Kína után visszaszoktam a koreai életbe ismét, de már valahogy elkezdõdött a visszaszámlálás...hogy mikor is megyek haza. Már azon járt a fejem, hova akarok még menni, mit szeretnék még csinálni, mit kell még vennem, stb. Asszem az utolsó percig kiélveztem a korai életet.Novemberben Andy szülei jöttek Szöulba 3 hétre, s sok idõt velük töltöttünk. Sokszor Kriszta és én vittük õket várost nézni, vásárolni, vagy éppen színházba. Egy olyan elõadásra vittük õket a színházba, amelyet minden nap tartanak, s egy órában az összes hagyományos koreai zenét, táncot bemutatták. Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, ilyet sok országban be lehetne vezetni. Elmentünk Andyékkel a Gyeongbokgungba is, ami a fõ palotának számít Szöulban. Egyébként nagyon szép és ott van mellette a népművészeti múzeum is, ami kívülről jobban tetszett, mint belülről. Elmentünk szintén közösen az olimpiai parkba is,&nbsp;de akkor már nagyon hideg volt, a szülők inkább&nbsp;a kávéházat választották,&nbsp;de Andyvel mi is inkább végigrohantuk a parkot, végülis nem volt egy nagy szám. Ugye '88-ban volt a szöuli olimpia (ahol Mo összetettben a 6. helyen végzett!), tehát az épületek már réginek tűntek. Aznap volt a&nbsp;szöuli maraton, ami kb 80-90km-es táv volt, s akkor futottak be az emberek,mikor mi ott voltunk (a mezőny vége). Rövid nadrágban, meg ploóban, mi meg majd megfagytunk kabátban.Sokszor együtt vacsoráztunk a szülőkkel is, nagyon aranyosak voltak, miután hazamentek, az Anyuka többször felhívott minket telefonon is. :-)Egyik hétvégén Krisztával bementünk Szöulba sétálni, van egy olyan városrész, ahol szintén sok tradicionális koreai ház van. Nagyon szép és hangulatos volt, s ami fura, hogy turistáknak nem annyira feltünően kínálják, a sok papírom közül csak az egyik ajánlotta, ami alapvetően a szöuli sétatúrákat ajánlotta. Közelben volt a koreai miniszterelnök rezidenciája is, ahol éppen láthattunk 2 repcsit is leszállni.Egy másik hétvégén meg Eliza kolumbiai bnőmmel, meg Krisztával elmentünk a hábrús emlékmúzeumba. (War Memorial Museum). Maga a múzeum elég unalmas volt, hatalmas épület, s ahozz viszonyítva elég gyér kiállítási anyag. Viszont az ingyenes park az tetszett, egy csomó repülőgép, tank, hadi eszköz kiállítva, s jó párba be lehetett menni, meg lehetett nézni. Nekem ez nagyon tetszett, beültünk a tankba is, mintha vezetnénk. Meg jó ötletnek tartom, mert a kisgyerekek is szerintem nagyon élvezhetik, hogy egy valódi háborús repülőgépbe beülhetnek, na meg tankba. S mivel én nem rajongok ezekért a háborús dolgokért, mégis élveztem. Be azért mentünk a múzeumba, emrt Eliza nagypapája harcolt a koreai háborúban (1950-53), s nagyon sokat mesélt neki azokról az időkről.Mint azt már az egyik fejezetben említettem, Ági visszajött Koreába 1 hónapra a koreai nyelvet tanulni. Így vele is taliztam még az utolsó hónapban, egyik este pedig el is mentünk a városháza elé korcsolyázni. A városháza elötti nagy téren egy igazi karácsonyi világítós pavilont állítotak fel, s azon belül alakítottak ki egy jégpályát. S nagyon olcsó volt a jegy is, ami még a korikölcsönzést is magába foglalta. Igaz, 1 órát várnunk kellett, hogy pályára mehessünk, de megérte. Nos, a koreaiak még annyira sem tudnak korizni, mint én. :-) Egyszer pont miattuk kellett esnem. Amin viszont ledöbbentem, hogy egy-két koreai iskolás lányka, még ide is szoknyába jött, s úgy koriztak. Ezek teljesen meghülyültek! ;-)S talán az egyik érdekes élmény, ami sokakat megdöbbent, meg lehet utálni érte, de nem bántam meg: megkóstoltam a kutyahúst. Koreában legális kutyahúst enni. Jay-t kértem emg, hogy vigyen el olyan helyre, ahol lehet kutyhúst enni, mivel mindneképpen kiakartam próbálni. Kétféle kaját rendeltünk, egy ilyen sült húsost, meg kutyahús levest. Hát, mondjuk többet nem ennék, annyira azért nem volt jó. Először is zsíros hús, leginkább a disznóhúshoz tudnám hasonlítani. Főve már jobb. De mindegyik ételt ezzel a szőrős&nbsp;mentalevéllel készítették, amit én utálok, undorodom tőle. Így csak a húsokat halásztam ki a kajából, jól lakni azért nem laktam jól tőle. De kipróbáltam, s ez a léyeg. Ezzel is gazdagabb vagyok.Nos, decemberben megkezdődött Koreában is a karácsonyi diszítések időszaka&nbsp;a városban. Ők inkább a hangulatot teremtik meg, s nem az ajándékvásárlást próbálják szajkózni. Ugyan Koreában a lakosság nagyobb része keresztény, de nincs nagy múltja a karácsonyozásnak. Ez is inkább Amerikából jött át. Ami ezt a legjobban jellemzi, az a csak készen vásárolható karácsonyfák, amelyen van pár masni, meg egy tábla rá rakva: Merry Christmas. Ugyanígy a torták is. A koreaiak nem ismerik azt a fogalmat, hgy tortát otthon sütni, csak készen veszik, ilyen üzletláncokban, ráadásul nem is olcsó. (viszont finom)Utolsó héten leiszgáztam mindenből, amiből még kellett. Náluk az osztályozás a %-os megoszlást követően A-F-ig osztályoznak, s azon belül is A+, A0 vagy A- kaphatsz. Én 2 tárgyból kaptam A+-t, egyből A0-t, s a nemzeti arkosra kaptam B+-t. Szóval minden 86% felett. Tehát ennyit a koreai oktatás nehézségéről. :-)Az utolsó héten elkezdődtek a bucsúpartyk időszaka is. Szinte minden nap volt alkalom vkinek a távozása előtt egy utolsót inni. S nagyo is jól sikerültek ezek az összejövetelek. Kriszta 1 nappal előbb ment el, mint én. Hát, a bepakolásom nem volt egyszerű dolog!! 2 napig próbáltam pakolni, tiszta ideg lettem, mikor rájöttem, hogy nem férek be a táskámba, kénytelen voltam postázni pár dolgot, (s&nbsp;végülis a 3 hónap helyett 1,5 hónap alatt haza is érkezett a csomag), de még így is kb 26 kg volt a táskám, amelyben minden apró helyet teletömködtem cukorkákkal, vagy amivel lehetett. Minden felesleges dolgot otthagytam. Nem tudom, tudnék-e mégegyszer annyi mindent belerakni a táskámba, mint akkor. :-)Az utolsó napomon megpróbáltam kiélvezni mindent, amit még lehetett. Találkoztam az osztálytársaimmal, az estét Irina német-bolgár bnőmmel töltöttem, elmentünk, ettem utoljára egy jó, sajtos Rámjon-t, majd sétáltunk a fő csatorna mellett, este még egy mandut is ettem utoljára. Aztán időben hazamentem, hogy aludjak is, mert másnap indulás a reptérre. Végül is em kellett egyedül mennem, mert Andynek is akkortájt ment a gépe, s Matte, meg Thorsten is kikísértek minket valameddig. Nem fogtam fel, hogy vége. Szinte úgy köszöntünk el egymástól, mintha holnap összefutnánk, dehát nem így történt.Összefoglalva nem bántam meg, hogy megpályáztam ezt az ösztöndíjat, s kimentem. Valami olyannal lettem gazdagabb, amit leírni sem lehet. Korea után úgy érzem, hogy ha Európán belül utazom, akkor is otthonomnak tekinthetem. Nem kell sok mindent nélkülözni, a családon kívül, bár a hazarepülés is egyszerűbb. De amikor nem találsz normális kenyeret, s ha igen az is édes, vagy csak valami felfújt és se-ízű, amikor fél évig nem eszel sós ízesítésű kaját, amikor azt sem tudod, mit veszel a boltban, nem tudod elolvasni a táblákat,&nbsp;hát az valami olyan érzést kelt benned, amitől érzed, mintha egy másik bolygóra küldtek volna. Pedig ez is a mi kis Földünk része, sőt az Ázsiaiak többen vannak, mint az európaiak. Örülök, hogy valóban megtapasztalhattam a koreai kultúrát, a szabályoktól elkezdve, a kajákon keresztül a nyelvig. Sokan élnek úgy Koreában is, hogy csak külföldiekkel vannak körülvéve, meg a saját nemzeti eledelét megfőzheti minden nap a kis lakásában, de nekünk ez nem volt adott. Kénytelenek voltunk valahol a koreai életvitelhez hozzászokni. S ez az igazi kultúra megismerés, nem az, hogy 1 hét alatt körbejárjuk a múzeumokat, meg pár dolgot kipróbálunk, vagy ha valami nem tetszik, akkor kivonjuk magunkat alóla.Sok mindenben hasonlít Mo és Korea egymásra, mégis teljesen különbözőek vagyunk! Hasonló az országunk területnagysága, de ők 40M-an vannak, pirospaprika a fő fűszerünk, de ők a csípőset eszik, s krém formátumban, mindegyikőnknek sok a gyúgyfürdővíze, de nálunk inkább élméynfürdők vannak, nálunk inkább szaunák, stb.Mikor kiértem, kétségbe vontam, hogy Korea fejlett ország, de Kína után már az ellenkezőjét gondoltam. Gazdaságilag ugyan nagyon felfejlődtek a koreaiak, társadalmilag azonban mág nem igazán. Nagy különbségek vannak a generációk között, mindenhol él még&nbsp;a hagyomány, a szigorú szabályok, de mégis minden 2. sarkon van egy love motel, ahova a párok járnak, s ezt mindneki tudja. Nagyon sok disszonanciát éltem meg kint, amit nem tudok sokszor hova rakni. Életem egyik legfélelmetesebb sokkját is kint éltem meg, mikor az egik kerezstény temlpomba elmentünk, s körülöttünk az emberek mintha megörültke volna 2 másodperc alatt!! Szinte a sírás fojtogatott. Mindezt annak tulajdonítom, hogy a koreaiaknak annyira szigorú és sok szabály szerint kell élniük a mindennapjaikat, hogy így tudják levezetni a dolgokat, s ezért menekülnek ezekbe a keresztény szektákba, ezek jelentik a szabadideküket. Félreértés ne essék, én nem bírálom őket, mert ez az ő kultúrájuk, amit egy európainak nehéz megérteni, mindez csak furcsaság nekem, aminek jó lenne az indokait megtudni. De hát erre fél év nem elég.S befejezésként azt szeretném leírni, hogy a koreaiakról, s Koreáról mi jut eszembe, ha az elmúlt félévemre kell gondolni:- a sok "orrszívás", nem fújjuk ki az orrunkat (a végén már én is többet szipogtam, itthon meg tök fura volt, mikor valaki előttem fújta ki az orrát)- sok és bonyolult metrohálozat a jellegzetes szagával, a T-money card- a metron minden ember kezében a telefonja, amelyből minden 2. TV-t vagy filmet nézett rajta- az alacsony vezetékek az utcán- kis utcákban nincsenek járdák- a love motelek- a sok utcai sátras kajálda, köztük a kedvenc finom fahéjas lepényem (be kéne hozni azt Mo.-ra is)- a koreai kis éttermek: Rámjan, Kimchi, Mandu, Bulgogi, Bibimbap, Kimbab, Szamgabab,&nbsp;Tonkasszü,&nbsp;különböző Jigaek, Hemulpádzsan&nbsp;(koreai ételek)-&nbsp;a sok koreaisodott, igazából angol szavak- a hajolgatás, mint köszönés- a fém evőpálcikák- az első koreai ételem, amit ingyen kaptam- a sok koncert, amit igazán élveztem- a koreai színházak, ahol a szereplők a műsor után mindig a nézők közé mennek- a sírkoszorúra emlékeztető virágállváyok, melyek díszítőelemek- a ginseng, ami mindenre jó- a demilitarizált zóna (amiről nem írtam blogomban pedig érdemes lett volna)- a koreai nyelv szépségei és nehézségei- a koreai osztályom- a kolis élet, az összes barátom- Black Whole, ahol sok pénzt otthagytunk, s sok sört ittam- a soju, amire elsőre azt hittem, Aloe Verás ital :-)- Han's Deli, az európaiak kajáldája, Andy kedvence- a koli előtt levő 7-11 (SevenEleven) bolt, ami sokat tudna mesélni- hová dobjuk a Wc-papírt történet- a kirándulásaim Andongba, Onyangba, Wolchulsanba, Busanba, stb- egy emlékezetes 24. születésnap- Andres szülinapja- m2, a híres diszkó- norebang (karaoke)- a 180 Ft-os banánfürtök, a drága gyümölcsök, a Lotte termékek- a kutyahús kipróbálása- a száraz polipok minden árusnál- laver (szárított hínár, a kim)és még sorolhatnám............. :-))))Szép emlékek, melyek örökre megmaradnak!December 21.-én késő este pedig megérkeztem Magyarországra.Köszönöm mindenkinek, aki végig olvasta a fejezeteim, reagált rájuk, bátorítottak, s szeretet adtak, amíg én a világ másik felén voltam!
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1196661660/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1196661660/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1196661660/tpod.html Sat, 16 Feb 2008 05:32:03 -0500 Dél-koreai, (leginkább szöuli) tanulmányaim és utazásaim. My experiences and studies in South Korea, Seoul.

Jump to the full
entry & travel map

Seoul, Korea Rep.

Halika!Most több fejezetet fogok majd írni, mert úgy tudok tematikus lenni. Most arról szeretnék írni, amit még Kínai kiruccanásom elõtt csináltam.Szóval a kötelezõ parkos kiruccanásunk után nem terveztem be már semmi utazgatást, mert közeledett a félévközi vizsgahét. Szöulban maradtam, s buliztunk. Andresnek, a kolumbiai haveromnak volt a szülinapja, amit 3-szor ünnepeltünk meg. Egyszer az osztályban, aztán egy kis iszogatás a napján este, majd hétvégén egy nagy buli. Mindenkit meghívott, akit csak ismert, vagy nem, s voltunk vagy 60-an. Nagyon jó volt, jól éreztem magam, szerintem a képek majd magukért beszélnek. :-))Aztán jött a vizsgaidőszak. Kikészültem kicsit, mint szokásom, utolsó pillanatban kezdtem el tanulni, koreaira alig volt időm tanulni. Nem sokat aludtam.Kezdtem egy nemzeti parkos vizsgával. Megadott cikkeket, meg pár doksit, illetve a könyvből kellett tanulni. Én készültem rá, de mint már említettem, a tanár mániája a legendák, a vallás, meg hogy a helyek neveit (ami a kínai szavakból származik) lefordítsa. Én tanultam, elolvastam a dolgokat, ami tele volt új infoval, mert ugye koreai töri is volt benne, meg koreai nevek, arról nem beszélve hogy a koreai hegységneveket is meg kellett tanulnom. Erre kikapok egy kétoldalas tesztes feladatlapot, amin voltak olyan kérdések, hogy csak néztem. Arra kérdezet rá, hogy mi volt a buddhista szerzetes neve, aki szerpelt az egyik kis legendában. Hát no comment, de ezen át is ugrottam, én minden nevet azért nem tanultam meg. De ott telt be a pohár, mikor a másik oldalon megkérdezte, hogy Korea legnagyobb és legelső nemzeti parkjának, Jirisan-nak mi a 3 legnagyobb hegysége (ezt tudtam, a koreai neveket angol kiejtéssel kellett leírni), s ezek a nevek mit jelentenek angolul? Honnan kellett volna tudnom? Én nem korai vagyok, arról nem beszélve, hogy ezek a nevek is régről valók, még a kínai karakterekből származnak. Szóval nagyon rossznak éreztem a dogám, de aztán végül 80%-os lett, a tanár több helyen megadta a pontot, ahol csak kb írtam le a nevet, legalább értékelte, hogy van valami fogalmam róla.Koreaira fél napot tanultam, holott egy egész könyvet meg kellett volna tanulnom! 4 órás vizsga volt! Alig aludtam, ideges voltam, hogy nem fog sikerülni a vizsga, erre mikor mellettem a filippinó padtársam elkezdett perceken át szipogni (mert ugye itt ez a szokás, nem az orrfújás), azt hittem, ordítva kirohanok a teremből, s nem vizsgázom. Annyira idegesítő volt, de tudtam, hogy fáradt vagyok, nem kiabálhatom le, ezért döntöttem volna a kirohanás mellett. De ami a lényeg, minden részem (nyelvtan, olvasás, szöveghallgatás, fogalmazás) 80-90% felletti lett. Több, mint elégedett voltam magammal. Akik meg heteket készültek, rosszabb lett nekik. De aztán nekiálltunk a kezdő2-es könyvnek, hát bonyolódik minden, s rohamléptekben haladunk, hogy befejezzük évvégére. 1 nap 1 fejezet, ami kb 2-3 nyelvtant jelent, plusz 20-30 szót. S nekem egyre kevesebb időm van már, már az elején lemaradtam. Most meg szenvedek. Főleg a szavakat nem tudom. Pedig most az évvégi vizsgán társalgás is lesz, hát ha azon nem fogok megbukni, akkor semmin.Információs rendszerekből is vizsgáztam, na arra is kb 1 napot tanultam, de elég managementes szöveg volt, így könnyedebben men a tanulás. Szintén 80%-ot értem el. Ebből nem lesz évvégi vizsga, hanem csoportban kell egy adatbázist összehozni, amihez én tényleg nem&nbsp;értek egy kukkot sem. De nem is kell, van egy német okostojás a csoportunkban, aki megcsinálja helyettünk (mivel cserébe mi elárultuk neki a vizsgakérdéseket, ugyanis Krisztával előbb vizsgáztunk, mint a többiek). Cruise managementből 20-ból 19 pontot kaptam. Ugye ezen az órán kell országokat, kultúrákat, illetve egy nevezetes helyet prezentálni! Hát, ehhez a koreaiak sík hülyék!!! (Tiisztelet a kivételnek) Tudom, ez nagyon durva kifejezés, de már mást nem tudok mondani! Egyenlő a nullával amit csináltak!!! A handouton nem szerepel semmi, csak képek és semmi alapinfo az országról! Egy amerikai-koreai srác USA kultúrájáról elmondta, hogy nemzetközi, na meg a hot-dog és a hamburger, ennyi!!! Meg legutoljára Anglia kultúráját úgy mutatta be egy csaj, hogy foci, foci, milyen bajnokságok vannak ott, meg milyen teákat isznak,és milyen híres ruhamárkák vannak! Semmit nem mondott el, mekkora a területe, hány fő él ott, stb. Anglia kultúrájáról szerintem azért van mit bemutatni, nemcsak a fociról, meg divatról kell beszélni. Szerintem 2 óra alatt készültek fel. S hogy hogy prezentálnak? Ülve, a klaviatúra előtt, s nyökögve felolvassák a prezijüket a papírról.1 hete mi bemutattuk Magyarországot!!!! 1 hétig készültünk, szerintem nagyon jó prezi lett, vagy 40 percig prezentáltunk ketten, figyeltek a többiek, sok infot elmondtunk (csomó minden a dián se szerepelt), s volt aki utána azt mondta, hogy ezek után tényleg elakar menni Magyarországra! Azt hiszem, ezt akartam elérni. Nekem fontos volt ez a prezi, mivel úgy gondolom, hogy az egy embert jellemez, mennyire tudod bemutatni a saját országodat! Hiszen én itt kint Magyarországot képviselem, s amit én mutatok, arról fognak mások véleményt alkotni! Ha a ppt sikerül ide feltöltenem, akkor majd megnézhetitek!Mivel összehasonlítottuk a magyar és koreai kultúrát, az oktatásról is sokat beszéltünk, s igen, elmondtuk, hogy nálunk, ha prezentálni kell, azt állva tesszük, s nem olvashatunk papírról. Azóta a tanár szinte mindenkire rászól, hogy ne olvassa (nem mintha ezzel bármi meg is változna! :-)) a prezijét.:-) (Természetesen max pontot kaptunk, s még külön megköszönte, hogy ennyi munkát belefektettünk.) A másik a csoportmunka, ami náluk úgy történik, hogy személyesen nem találkoznak, hanem csak neten, mindenki megcsinálja a maga részét, s összevágják. Nálunk az ilyen munkát úgy&nbsp;kivágnák, mint macskát sza... Kriszta szegény, ő 4 koreaival van egy csoportban az egyik óráján, ahol az iPod-ról kell tanulmányt írni, milyen tendenciák lesznek a jövőben. Erre az egyik csaj keres anyagot, amit odaad Krisztának, amiben a 2005-06-os évre van előrejelzés (tehát még előtte íródott). Értelmezni sem tudják a feladatot. Most Kriszta úgy döntött, teljesen egyedül csinálja meg az egész munkát, s megmondta a tanárnak, hogy a többiek munkája semmit nem ér. Az egyik órámon én&nbsp;a két svéd,&nbsp;egy német sráccal, és egy koreai lánnyal vagyok egy csoportban, akikkel holnap prezentálunk. Nekünk egy koreai céget kellett választani (Locknlock- légmentesen záró műanyag tárolódobozok), akik egy másik ország piacára szeretnének belépni (ez Svédország lesz). Hát a miénk kész profi lesz, a koreaiak prezijéhez képest. Nagyon sok elemzést tettünk bele (nem is tudom, ki&nbsp;javasolta&nbsp;ezt a csoportnak, mintha management szakirányos lennék ;-)).Na, de hogy végre a fejezetem címéhez érjek: vizsgaidőszak kellős közepén megérkezett Koreába Lafi barátném Kínából. Itt volt 1 hétig, bár többynire koreai barátnőjénél volt Onyangban, ahova a hétvégén engem is elvitt.&nbsp;De még előtte feljött Szöulba, este elmentünk itókázni, aztán belógattam a kolinkba, 1 éjszakát itt aludt (Kriszta nem volt itt, tehénfejős hétvégén volt egy skanzenben:-)). Másnap elmentünk Lotte Worldbe, ahova Irina (német-bolgár barátnőm) és Lafi koreai barátnője (Tjin-tjin)&nbsp;is velünk tartott. Ez olyan, mint egy kis Disneyland meg vidámpark egybe! Nagyon tetszett. csak kár, hogy hétvégén voltunk, nagyon sokan voltak, összesen 7 óra alatt csak&nbsp;3 helyen tudtunk sorra kerülni. Ezek a csajok rávettek, hogy ráüljek egy olyan vasútra, ami 360 fokban megfordul. Hát furi volt, mert az a része nem is volt félelmetes, mikor fejjel lefele voltam, de amikor meredekbe mentünk lefele, meg sötétbe, na az igen. Hát, az adrenalinom felment, az biztos. Élveztem, de azért még mindig nem leszek a hullámvasutak rajongója. Aztán egy vizes hullámvasúton is mentünk, az tényleg jó volt, ott a sebességet is változtatták, ami külön adott neki egy kis izgalmat.Ági felült Irinával a "zuhanós székekre" is, na arra senki nem vett volna rá, hogy felüljek. Aztán a végén 2 óra várakozással bekerültünk a "szellembarlangba", ami inkább csak egy 3D-s film volt, s inkább nevetséges, mint rémisztő, Mi Irinával végignevettük, előttem a velem egyidős koreai csaj meg szinte a barátja ölébe ugrott, mikor jöttek a méhecskék veled szembe! :-))) Miután kigyerekeskedtük magunkat felültünk egy buszra (már Irina nélkül), amivel Onyangba mentünk, ez Szöultól délebbre van, s a fürdőiről, forrásairól híres. Itt az éjszakát egy tipikus koreai szaunában töltöttük. Külön van fürdő fiúknak, lányoknak. Ilyen termálvizes medencék vannak, szaunák, meg tusolók. A koreaiak hetente legalább egyszer eljárnak ide rendszeresen, ahol ilyen dörzsölős szivaccsal végigsikálják magukat! De minden bőrfelületüket, kb fél órán keresztül. Anyukák&nbsp;a 14 éves lányaikat is ott mosdatják, s mindenhol átsikálják őket. De egy helyen avgy 2 percig dörzsölik. Megértem, hogy ez jó a bőrnek, de olyan durván csinálta a lánynak, hogy az én bőröm már vérzett volna. Teljesen más kultúra. de nagyon jó ötletnek tartom ezt a szaunát. Tényleg pihentető. S mindenki kap egyenruhát, amiben utána elmehetsz a koedukált szaunákba, inkább&nbsp;barlangokba, meg kajálni, illetve&nbsp;a közös&nbsp;szobákban lehet aludni matracon. Mi is így tettünk.&nbsp;Másnap a korai lány anyukája jött értünk, elvitt egy üzletbe minket, ahol hanbok-ot, a tradicionális koreai ruhát árultak, kiválaszthattuk, melyik ruhát szeretnénk hordani, azaz kibérelni. A család állta a bérlést. Elvittek minket fodrászhoz, ahol tradicionális frizurát csináltak nekünk. Mondanom sem kell, Áginak 20 perc alatt megcsinálták, nekem vagy 1,5 óra volt. Elkezdték kifésülni szárazan a hajam (amit utálok!), aztán vasalni, meg besütni, s végül fonták. Ezt mi fizettük. Érdekes szalon volt, headset volt&nbsp;a fodrászok fülében, külön szervező volt, hogy ki hova üljön, ha várakoznod kellett, üdítőt, meg újságot hoztak neked. Elég modern volt. Aztán vissza a ruháért, felvettük, majd elvittek minket egy falumúzeumba, ahol fényképeket csináltunk magunkról. Sokan megnéztek minket (ugyan külföldi miért visel hanbokot?), meg mondták, hogy szépek vagyunk. Nekem is tetszett, szép emlék marad.Ági utolsó estéjét megint Szöulban töltötte, amikor elmentünk Mohamed osztálytársam szülinapi zsúrjára (alkoholmentes, szolíd kis összejövetel), aztán utána elmentünk egy&nbsp;norebang-ba (karaoke szoba). Ági jól érezte magát, sőt mondta, hogy vissza akar jönni, koreait tanulni legalább 1 hónapra. (Valamennyit ő már tanult a Külkeren.)&nbsp;S nem hiszitek el, de már vissza is jött. Múlt héten jött vissza, s itt lesz&nbsp;1 hónapig. Annyira hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy kintlétem alatt ennyiszer összefutunk. Ő meglátogat, én őt Kínában, aztán ismét&nbsp;Koreában van. Tök örülök neki,&nbsp;ő egy kis szelete az otthoni&nbsp;életemnek, hogy ilyen metafórával éljek.Itt volt az első olya nov. 1.-jém, amikor nem tudtam igazán megünnepelni a halottak napját.&nbsp;Kiakartam menni egy temetőbe gyertyát gyújtani, már ha lehetett volna, mert itt a temető is máshogy néz ki. De mivel 2.-án már mentünk Kínába, nekem 2 nap alatt meg kellett írnom egy házidolgozatot. De ettől függetlenül megemlékeztem azokról, akikről kellett.&nbsp;Mára ennyi, s nemsokára jövök a Kína fejezettel, ami elég érdekes lesz, nekem az volt legalább is! :-)Továbbra is várom a kommenteket! Na meg hogy mi van veletek!
]]> http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1196756700/tpod.html http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1196756700/tpod.html#comments Travel Blogs http://www.travelpod.com/travel-blog-entries/zelfike/korea_2007/1196756700/tpod.html Sat, 16 Feb 2008 05:28:06 -0500 Dél-koreai, (leginkább szöuli) tanulmányaim és utazásaim. My experiences and studies in South Korea, Seoul.

Jump to the full
entry & travel map

Beijing, China

Helló!Hamar jelentkezem, muszáj, mert nagyon el vagyok maradva, illetve ismerve magamat, otthonról nem biztos hogy befejezném a blogomat.Mielõtt kínai élménybeszámolómról beszélnék, szeretnék egy linket ajánlani, ahol a koreai osztályunkról készített videót/ prezit lehet megnézni:http://www.youtube.com/watch?v=BJ8czGEwFvANagyon találó, az elején a zene a szöveghallgatásos CD-nkrõl van, szinte kívülrõl fújjuk ezt a dallamot. S az elsõ videóbevágást én készítettem, amikor Kriszta szobatársam próbál Mohameddel egy beszélgetést összehozni, de több benne a testbeszéd, mint a koreai beszéd. :-)) Szerintem nagyon jól sikerült! De kiváncsi vagyok, hogy nektek, mint kívülállóknak mi a véleményetek róla!? Várom a kommenteket!Szóal: Kína, egy régi, na jó pár éves álmom. Méghozzá azóta, hogy Lafi barátnőm először kiment Kínába tanulni egy évre. Akkor már azt gondoltam, hogy most vagy soha, ha tud szállást adni, meg kell látogatnom, mert a repjegy sem drága, amióta van Budapestről közvetlen járat! (Igen, csak 150 ezerért van oda-vissza repjegy, Koreába már jóval drágább, s átszállással) De aztán a sors úgy hozta, hogy mégsem mehetek. De lett egy második lehetőség, Lafi megint nyert egy egyéves ösztöndíjat Kínába. Megint azon voltam, hogy ki kéne menni hozzá, de bizonyos szűk keretek nem engedték. De közben jött egy lehetőség: ösztöndíj Koreába, amit megpályáztam, megnyertem. Igen, ám, csak hogy Áginak mostanra már lejárt az ösztöndíja, tehát rendszerint haza kellett volna mennie, amit meg is tett egy kis időre, na de ott volt a 3. lehetőség (Hiába, 3 a magyar igazság): visszajött Kínába, hogy a barátjával éljen. Tehát úgy gondoltam, ha most nem jutok el Koreából Kínába, akkor soha! Ha kell, koplalok, de látni fogom a Kínai Nagy Falat!!! S igen, eljutottam. (S nem kellett koplalnom!:-))Ugyan október végén szeretem volna menni, de a vizsgaidőszak kacifántossága közbeszólt (talán jobb is volt így), s november elején mentem ki Krisztával együtt, s ugyanebben az időszakban jött Ágihoz anyukája és a barátja, meg Lafi barátnője (Brigi Külkerről). Így Áginak is jobb volt, mert kb. csak egyszer kellett mindenkivel mindenhova elmennie.Hát, az odaútunk kalandos volt. A legolcsóbb és legizgalmasabb utazási módot választottuk, a hajókázást. Utolsó pár napban tudtuk meg, hogy csak heti 2x megy a hajó, így a tervezett szombat helyett péntek este kellett mennünk. Este indult a hajó, de nekünk jegyünk se volt, indulás előtt pár órával vettük meg. Sőt, kínai vízumuk sem volt, azt a hajón igényeltük, mivel&nbsp;a hajóút úgy is 24-26 órás volt. Miután megnézték az útlevelem, s kifizettem a jegyet, a hajóra szállás előtt az útlevélellenőrzésnél felszólítottak, hogy menjünk az irodába, mert gond van az útlevelünkkel. Hát mondanom sem kell, az adrenalinom felment, főleg hogy már kifizettem a jegyet. Ott bizonygattam, hogy van tartózkodási kártyám, meg a koreai vízumom is többszöri belépéses, mivel az volt a problémájuk, hogy lejárt a vízumom. Közöltem, hogy ugyan nem, mert fél éves vízumom van, mire végre felvilágosítottak, hogy a koreai vízumom kiállításától kezdve 3 hónapig volt csak érvényes a többszöri belépésre vonatkozó vízum, magyarul, ha kimegyek Koreából, nem jöhetek vissza. De hála Istennek, nem kellett az útról lemondanom, hanem egy újrabelépésre szóló kérvényt kellett benyújtanom, illetve manit kellett leperkálnom. Krisztát végül átengedték, mert neki kicsit más volt a helyzete, ezt részletesen nem írnám le, nem akarok senkit sem bajba sodorni. Féltünk is, hogy neki visszafele lesz gondja, de simán visszaengedték.Szóval irány a nagy kaland, hajókázás 1 napig. Jó nagy hajón voltunk, a lépcsőhöz itt is busz vitt, tisztára, mint a reptéren. Mi economy class-on utaztunk, ilyen tömegszállásos rész volt, 55-en egy helységben, de még is szeparáltak voltak az ágyak. Célnak megfelelt. Nem azt mondom, hogy élvezetes volt a hajóút, de nekem amúgy is pihenésre volt szükségem így vizsgák után, na meg koreait is tanulnom kellett, mivel 1 hetet hiányoztam suliból, s koreaiból ez nagy lemaradást jelentett.23 órásnak mondták a hajóutat, mégis több lett belőle. Eleve késve indult a hajónk, tehát nem este, hanem éjjel értünk Kínába, Tianjin kikötővárosba. Hát, az itteni srácok már felkészítettek, akik voltak már Kínában, hogy nagyon durva a szmog, a szagok, így nagy meglepetést nem okozott, de mégis ledöbbentem. Csak leszálltam a hajóról, s szinte levegőt is nehéz volt venni először. Mintha egy ilyen száraz, porral teli helységbe mentél volna.Nos, Ágihoz való eljutásunk érdekes volt. Mivel elfelejtette megírni a címét, így csak a megadott telefonszáma volt meg. Sajna nem tudtam felhívni a kikötőből, mert egyből a buszhoz mentünk, ami Pekingbe vitt minket. Nos, a buszon nem fűtőttek, én majd megfagytam, mert nem volt kabátom (ugyanis Kínában szándékoztam venni, itthonról meg nem vittem). Hát, a kikötőből Tianjin centruma felé vezető útszakaszon enyhe sokkot kaptam, régi, lelakott, nagyon rossz állapotban lévő&nbsp;tömbházak (igazi kommunista) a semmi közepén, amiben laktak, de villany sehol nem égett, életjel nem mutatkozott. Akkor kezdtem azt érezni, hogy azt sem tudtam, hogy hova jövök. De mikor a központba értünk, megnyugodtam, modern üzletsorok, kivilágítva, nyugati márkaboltokkal. De azért ez az ellentét nagyon nagy volt! Hát, a kínai utak minősége a zéró felé tendál, tehát igen, van a magyar utaknál is rosszabb. Egyszer akkorát huppantunk, hogy az ülésből is kiugrottunk, s Kriszta még a fejét is beverte a felette levő csomagtartóba! :-)Nos, megérkeztünk Pekingbe, busz lerakott, de telefonálni nem tudtam Áginak (mivel a koreai teló nem működik ott), környéken csomó telefonfülke, vagy inkább "gomba" volt, de csak kártyával működött. Akkor egy koreai pár, akikért jött valaki, megkértünk, hogy ha az ismerősük jön, az ő telefonjáról ugyan hívjuk már fel a barátnőmet. De az ismerős nem hozott magával telefont. Szóval ott álltunk Krisztával egy kereszteződésben, a hidegben, Peking kellős közepén, azt sem tudtuk hol vagyunk. Még szerencse, hogy egy egyetem környékén voltunk, ahol sok nk-i diák volt, s a sarkon egy Mc Donalds is volt. Egy orosz csajt megkértem, ugyan hadd hívjam fel Ágit a telefonjáról. Meg is engedte, de azt jelezte a telefon, hogy ez a szám nem működik, meg a csaj is mondta, hogy ilyen kezdetű mobilszám nincs. Na ennél több nem kellett! Ha ez nem működik, akkor sehogy nem tudom elérni az Ágit, csak másnap interneten valahol. Végül úgy döntöttünk, irány a Meki, eszünk-iszunk, WC-re megyünk, aztán kitaláljuk mi lesz. Mindez hajnali 3 órakor! A Meki érdekes hely volt, sok diák ott tanult vagy aludt az asztalokon anélkül, hogy fogyasztott volna! (Mint Ági elmondta, ez azért van , mert a kínai kolikban este 10-kor villanyoltás van.) Hát Kriszta is már kényelembe helyezte magát az alváshoz, nekem meg egyfolytában azon járt az agyam, hogy mi lesz most velünk. Aztán jött az isteni sugallat és segítség. Nálam volt a magyar telefonom, amit Ági anyukájával hazaküldettem anyuéknak, mert Koreában nem tudom használni. De ált. 1 nap alatt lemerült, így félve vettem elő, sőt biztos voltam benne, hogy lemerült. Meg akartam benne nézni egy számot, mivel abban is el volt mentve nekem egy kínai szám, amiről még egyszer az Ági hívott. S mi történt? Nem volt lemerülve a telefonom, sőt, hálózatot is talált (mert nem tudtam, hogy Kínában működik a magyar telefon). S felhívtam a számot, s egy álmos magyar hang felvette!!! Mintha aranyat találtam volna, úgy örültem neki! Ezek után taxit fogtunk,s arra a címre mentünk amit Ági megadott.Nos, ahhoz képest, hogy már arra készültem, hogy a Mekiben vagy egy olcsó youth hostelben szállunk meg, ahhoz képest az ájulás kergetett, mikor megláttam a szállásunkat. Mivel tudtam, hogy tömbházban laknak az Ágiék, meg vagy 5 vendég lesz, így arra is készültem, hogy majd földön alszunk. Hát nem, sőt! Már ott gyanús volt az egész, mikor a kivilágított tömbházak felé mentünk, hogy örzőtt parkoló van, aztán a bejáratnál recepciós nyitotta ki nekünk az ajtót. A hallban minden márványból volt. Hirtelen nem tudtam, hogy ez most tényleg lakóház, vagy a Hilton szálló!?S mikor bementünk a lakásba!!! Több mint 200nm-es apartman, (barátja apukájának valami céges lakása), 3 hálószoba, 1 dolgozós szoba, nagy nappali plazma TV-vel, hatalmas konyha, 2 fürdő (egyikben jacuzzis káddal, amit nem próbáltunk ki), s nagyon szépen volt berendezve, ízléses volt! Szóval jobb volt, mint a Hilton szálló!Első napokban inkább vásárolni mentünk. Ez a legfontosabb program Kínában a külföldieknek. Na jó, első nap Krisztával elmentünk a Tiananmen térre, meg a tiltott városba. Térképet nézegetve egy kínai csaj odajött hozzánk, megkérdezte, hogy segíthet-e, aztán elkísért minket végig, sőt végül az egész napot velünk töltötte. Nagyon aranyos volt.A másik sokk akkor ért, mikor egyre több kisgyereket láttam, hogy a nadrágján elöl és hátul is szabad nyílás, kivágás van. A legelsőnél még azt hittem, hogy csak el van szakadva a nadrág, s nincs pénzük másikat venni. De nem, itt nincs pénz pelenkára, s így oldják meg. Na, de kérem! Mikor az Ágitól kölcsönkapott kabátban éreztem, hogy hideg van, a kisgyerek feneke meg szabadon, kicsit kiakadtam. Mondjuk a kínai osztálytársam meg azt mondja, hogy nem pénzhiány miatt van, egyszerűen csak ők máshogy szokták ezt csinálni ez egy eléggé tipikus kínai szöveg). Nekem bárki mondhat bármit, a gyerek feneke ne legyen szabadon 10-15 fokba vagy hidegebb időben!Este láttuk a zászlólevonást is a Tiananmen téren, nagyon sok ember ott volt, hogy megnézze. Minden nap a napfelkeltekor és napnyugtakor húzzák fel, illetve vonják le a zászlót. A téren és a város több&nbsp; pontján is van olimpiai visszaszámláló. Kína, mg Peking olimpiai lázban ég!!! Ezt nagyon jó volt érezni. Semmi különleges nem volt, de mégis érezted, hogy a levegőben ott vibrál, az építkezések egyfolytában mennek, még éjjel is dolgoznak (ez mondjuk nem biztos, hogy etikus), új metrók nyílnak, épülnek, irtózatos tempóban fejlődik és változik a város! A pekingi olimpia marketingje nagyon jó!!! Mindenhol ott van a logó, az összes terméken, a nagy poszterek mindenhol! S a kínaiak mindent megfognak tenni, hogy jól zajlódjon le ez a nagy történelmi pillanat. Persze közben a saját népét biztos korlátozni fogja. Állítólag már csináltak próbát az utakon, amit majd az olimpia idején is befognak vezetni, hogy egyik nap csak a páros, másik nap pedig a páratlan számra végződő rendszámtáblájú kocsik közlekedhetnek. A metróra mondjuk kiváncsi leszek, mert hiába épül új metró, a központban akkor is a régiek mennek, amin nagyon sok ember van, s külön ember van arra, hogy a tömeget benyomja a metrókocsiba! :-) De minden metróállomáson már ott vannak a jegykezelő automaták, igaz még csak becsomagolt állapotban (nálunk meg csak mindig arról van szó, hogy majd lesz).Ezt is megfigyeltem, Kínában minden kis feladatra van külön&nbsp;ember! Pl egy templomnál minden egyes épületben van külön felvigyázó. Hiába, a népnek munka és élelem kell. :-)Szóval sokat vásároltunk, vettem végre magamnak kabátot, farmert, felsőket, meg minden hasznos dolgot, de mindig lefáradtunk a nayp végére. Nagyon fárasztó a vásárlás Kínában, főleg az alkudozgatás. Kész harc! kétszer olyan durvább, mint a József városi piacon. Mindig hatalmas összegekről indulnak, mivel látják, hogy külföldi vagyok, aztán közlöm, hogy na-na, aztán indul a licitálás. Pár nappal később Ági anyukájáék is megérkeztek. Hozták a jó kis hazai pálinkát! Én utálom, de mégis meg bírtam inni. :-)Együtt elmentünk a Kínai Nagy Falhoz! Én úgy indultam el Pekingbe (szégyenemre legyen mondva!), hogy azt sem tudtam, mi van ott, mik a főbb turisztikai nevezetességek. De egyet tudtam: a Kínai Nagy Falhoz el kell mennem, anélkül nem megyek vissza Koreába! Hát az elszállásoló család céges sofőrt és kocsit is&nbsp;biztosított nekünk az úthoz. Nem a legismertebb részéhez mentünk a Falnak, hanm egy olyan helyre, ahol egy kört ír le a fal, meg szét is ágazik. Mint a sofőr elmondta, ő hivatásos katona volt régebben, s mindig idehozták őket gyakorlatozni, így ezt a helyet ismerte a legjobban, ezért hozott minket ide. Hadd ne mondjam, milyen meredek volt. De megmásztuk!! Ági és Brigi pár állomás után feladta, de mi 4-en végigcsináltuk! Volt is ne mulass a tetején. Belga csoki, mint "jutalomfalatka" (amit anyuék küldettek ki nekem) s egy kis pálinka, mint "jutalomkortyocska". Persze volt egy ára ennek a kimerítő hegymászásnak. Az új kabátomban voltam, ami nem baj, csak hogy kb 20 fok volt aznap (november elején!, nagyon jó hetet fogtunk ki Kínában), s rendesen leizzadtunk, így jól megfáztam, másnapra már hangom sem volt nagyon, aztán vagy még 2 hétig nem bírtam kikászálódni belőle. De még ezért is megérte!!S nem volt vége a napnak. Visszafele megálltunk a híres olimpiai stadionnál, a "bagolyfészeknél", ahol a megnyitó is lesz. Érdekessége az épületnek, hogy úgy néz ki, mintha még nem lenne befejezve, csak a vázak lennének meg. Meg láttuk a buborékos uszodacsarnokot is, persze csak kívülről mindent. Aztán irány a Láma templom, ami szintén nagyon szép volt, UNESO-s örökség az is, főleg a hatalmas Buddah szobrával, ami egyetlen szantál fából lett kifaragva! Elég hihetetlen, mégis igaz.S a nap végén pedig betértünk egy nagyon elegáns étteremben, ahol pekingi kacsát etünk. S mellé sok minden más kaját, pl. lótuszvirágot, meg ecetes mogyorót, szarvas húst, stb. Első osztályú kaja, kiszolgálás, s ráadásul az egész napot, meg sok minden mást a vendégül látó család állt. Nagyon szép emlékeket szereztek, az biztos!Egyik nap még voltam a Nyári Palotában is, ami egy hatalmas területen fekszik, csodálatos építményekkel, és természettel. Egy egész napot eltöltöttem ott. S nem szabad kihagyni, ha valaki Pekingbe megy, látnia kell!Ezen kívül voltunk a Temple of Heaven Peace-ben, ami nekem nagyon tetszett, illetve egyszer a lakáshoz közeli taoista templomot is meglátogattuk.Szinte minden este hulla fáradtak voltunk, így bulizásra már nem maradt erőnk. Ugyan egyszer elmentünk karaokezni (norebang-ba, ami ilyen karaokeszoba), ahol volt internet is a szobában, meg az ital is ingyen volt, sőt éjfél után még az étel is ingyen van, de mi addig nem maradtunk.Nagyon jól éreztem magam Pekingben, bár be kell vallanom, én nem tudnék hosszabb távon ott élni, főleg a nagy szmog miatt sem, nekem az egész város szürkének tűnt (mármint a levegő). De ennek ellenére nagyon jó emlékeim maradnak Kínáról! S ami a legextrémebb, honvágyat csinált Kína. Nem mintha annyira hasonlítana Mo-ra, de egész héten csak magyarokkal voltam, magyarul beszéltünk, magyar pálinkát ittunk, s a paksi barátnőmmel, és anyukájával voltam, illetve Brigi is Külkeres volt, tehát valamit elhoztak az otthoni életemből: a szülővárosomat, a régi szép Külkeres évek emlékeit és hát persze saját magukat, akikkel többnyire Mo-n szoktam csak találkozni. A sok szuvenírvásárlás is már azt hozta fel bennem, hogy&nbsp; igen, menni kell haza. Szinte fura volt, hogy mi nem Mo-ra térünk vissza, hanem Koreába. Első nap nem is találtam a helyem Koreában, mintha megint idegennek éreztem volna magam, de ez csak egy pillanatnyi állapot volt. Másnap már minden rendben volt. :-)Nekünk is sikerült azért megtapasztalnunk, hogy mint külföldiek, milyen egyediek vagyunk Kínában. Többször is odajöttek hozzánk vad idegenek, hogy hadd fényképezkedjenek velünk. Furcsa volt, de mégis érdekes. :-)Ja, az angolul tudóknak ajánlom figyelmébe az angol nyelvű táblákról készült fotóimat! Tipikus kínai! Nagyon vicces,&nbsp;a kínai nagy falas a legjobb!The end! ;-)
]]>